Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - KŐVÁGÓ JÓZSEF: Lispe szerepe a főváros gázellátásában

LISPE SZEREPE A FŐVÁROS GÁZELLÁTÁSÁRAN 1856 óta, mikor az első gázgyár tele­pült Budapesten, a világításra és főzésre használt gáz nagy szerepet játszik a város energiaellátásában. A közel 100 évvel ez­előtt alapított kisebb gázgyárak fokoza­tosan tökéletesedtek, majd a székesfővá­ros magához váltotta őket és a háború megkezdése előtt már a mindnyájunk által jólismert Székesfővárosi Gázművek szolgáltatta a háztartásokban használt gázt. Az általunk használt gázgyártási el­járásokra érdemes néhány szóval rávilá­gítani. Mennyiségileg a leglényegesebb a kamaragázgyártás. Ez abból áll, hogy a gázszeneket zárt kamrában levegőtől el­zártan, indirekt tüzeléssel melegítjük. Ezt az eljárást száraz lepárlásnak is nevezzük. A gázfázisban végtermék a világítógáz, cseppfolyós fázisban a kátrány, szilárd fázisban pedig a koksz. Az üzem sajátos­sága határozza meg, hogy ezek közül melyik a főtermék. A budapesti Gázművek eljárásában a világítógáz, illetve városi gáz volt a főtermék és legfontosabb melléktermék a koksz, amelynek értéke­sítési lehetősége jelentékeny mértékben befolyásolta a szolgáltatott gáz árát. A száraz lepárlásnál a szén úgynevezett pirogén-bomláson is keresztül megy, ami­nek következtében a bennlevő szén­hidrogén, nitrogén, esetleg egyéb elemek különböző vegyületeket hoznak létre, amelyek egyrészt a kátrányban oldott állapotban, másrészt a gázzal együtt távoznak és gáztisztítás útján vissza­nyerhetők. Ezek közül a legfontosabbak a benzol, naftalin, antracén, ammóniák és ennek vizes oldata. Hogy ezekből a termékekből mennyi keletkezik egy tonna szén lepárlásánál, az a szén összetételétől, valamint a desztilláció hőfokától és idő­tartamától függ. Ennek a három tényező­nek az összehangolásával kell megtalálni a desztilláció optimális vezetését. Vég­eredményben azonban ezeknek a mellék­termékeknek mindenkori ára szabja meg a termelt gáz árát. A kamaragáz fűtőértéke 4200 kalória körül van. Másik gáztermelési mód a generátorgáz­gyártás. Lényege az, hogy a szenet oxigén hozzávezetésével égetjük el, a széndioxidot izzó parázsrétegen vezetjük keresztül, miközben felbomlik szénmonoxidra és oxigénre. A szénmonoxid mint éghető gáz kerül a generátorból elvezetésre. Ennek a gáznak a fűtőértéke 1200— 1500 kalória között mozog, de ennél több a nitrogénballaszt miatt tiszta levegő alá­fuvatása esetén nem lehet. Harmadik gázgyártási mód a vízgáz­gyártás. Lényege abból áll, hogy izzó szén­rétegen vízgőzt vezetünk keresztül. A víz­gőz hidrogénre és oxigénre bomlik, az oxigén széndioxiddá alakul át, a szén­dioxid viszont az izzó parázson áthaladva, szénmonoxiddá redukálódik. Amíg a gene­rátorgáz főleg szénmonoxidot tartalmaz, amihez meglehetősen nagymennyiségű szénsav és nitrogénballaszt járul, a vízgáz főleg magas fűtőértékű hidrogént, szén­monoxidot, kevés széndioxidot és nitrogén­ballasztot tartalmaz. A vízgáz fűtőértéke 3500—3700 kalória. A generátorgáz és vízgáz fűtőértékét különösen a mostani háború alatt ki­fejlődött modern generátorszerkezetek meglehetősen megjavították. Természetes, hogy ez gyakran a minőségi javulással együtt a költségek erőteljes növekedését jelenti. Igen jó eredményt értek el a Lurgi­generátorok, amelyek oxigénaláfuvatással dolgoznak, vagy a Pinsch-rendszerű gene­rátorok (Hillebrandt, Dumbar, Stockn stb.), amelyek folyamatos vízgőzalá­fúvással, illetve a kitermelt gázoknak újból a generátoron való átvezetésével dúsítják a gázt és így érik el a 3900 kaló­riás generátorgázt. Valószínűnek látszik, hogy ezek az eljárási módok az utolsó évek során még jobban tökéletesedtek. A Gázművek szolgáltatta városi gáz már békében is ennek a háromfajta gáz­nak keveréke volt, mert a generátor­üzemnél is kapott kátrányt és benzolt, mint mellékterméket. Általában a gáz összeállítása a következő volt : kőszéngáz 62—67%, vízgáz 20—22%, generátorgáz 12—14%. A városi gáz fajsúlya álta­lában 0,6 kg pro m3 . E háromfajta gáz keverékéből a Gáz­művek a békeévek során általában 325.000 m3 -t termelt és bocsátott naponta a fogyasztók rendelkezésére. Ez a mennyi­ség évi átlag, de volt nap, amikor a csúcs­fogyasztás 500.000 m3 -re ugrott fel. Gázműveink maximális kapacitását ezzel a 325.000 m3 napi átlagteljesítmény­nyel elértük. Nagyobbszámú fogyasztó bekapcsolása csak úgy lenne lehetséges, ha a főváros gázellátásában valamilyen más módon nagyobb mennyiségű, fűtésre és főzésre alkalmas gázt tudnánk be­kapcsolni. Helyzetünk ma sokkal sivárabb annál, minthogy a békebelinél nagyobbszámú fogyasztó bekapcsolására gondolhassunk hiszen meglévő fogyasztóinkat sem tud­juk ellátni. A termelésben nagy kiesést jelent, hogy külföldi szénhez nem tudunk hozzá­jutni és hazai pécsi szén sem áll megfelelő mennyiségben rendelkezésre. A Gázművek a mai 200.000 m3 napi gázmennyiséget csak a legnagyobb erőfeszítések árán tudja előállítani. Az ostrom óta mind­össze két kisebb szerelvény érkezett Lengyelországból. A pécsi szén szállítá­sában pedig többízben kiesések voltak. Ez a napi 200.000 m3 gáz csak arra ele­gendő, hogy a fogyasztók nagy korlátozás­sal a napnak néhány órájában kaphatnak gázt. Ezek a körülmények arra késztették a Gázművek és a székesfőváros vezető­ségét, hogy új úton keressék a lehetőséget, miként lehetne a gázszolgáltatáson segí­teni. 150-. mu.íi. г ш» " 100. «:uic о SO1 £ DIU.'*, -í •» • 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom