Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - DERCSÉNYI DEZSŐ: A Budai Képes Krónika

Victorious St. Steven Saint Elienne le Victorieux A Budai Képes Krónikából: A győztes Szent István Победоносный Святой Иштван imicsmi dezső A BUDAI KÉPES KRÓNIKA А XIV. század elején rosszra fordult sorsa a fiatal magyar fővárosnak : Budának. Polgársága a három trónkövetelő közül a leggyengébbhez csatlakozott s Bóbert Károly királyságát még akkor sem ismerte el, amikor a nápolyi Anjou már az ország jelentékeny részének ura volt. A háborúk folyamán irtják ki a budai hegyek gyönyörű szőlőit — ami kedvelt ostromlási és büntetési mód volt ezidőben — és ekkor sújtja kiközösítéssel a várost VIII. Bonifác nevében Gentilis pápai legátus, amire megtorlásul a pápa kiközösítésével válaszoltak a polgárok. A legsúlyosabb büntetés azonban bizonyára a királyi udvar Visegrádra helyezése volt. Károly úgylátszik biztonságosabbnak érezte a visegrádi várhegyet, melynek megközelíthetetlen bércein uralkodó lovagvára a könnyen lázadó, trónjuktól fosztott kiskirályok ellen is védelmet nyújtott. Pedig ezidőben — melyet az európai művészettörténet az udvari kultúrák nevén tart nyilván — súlyos csapás volt egv fejlődő városra, ha a királyi udvar új székhelyet választott. Az udvartartás személyi és anyagi többlete, de az ott közelben tartózkodó lovagok, követségek, mesteremberek és művészek elvesztése sokkal fájdalmasabb, mint a presztizsvereség, hogy Visegrád az ország szíve. A fővárosok azonban inkább természeti adottságok, semmint királyi szimpátiák szülöttei. Buda »száműzetése« sem tart soká és Bóbert Károly fia, Lajos, elég gazdag ahhoz, hogy Budán is, Visegrádon is ч fényes udvart tartson. Az egyre bővülő, terjedő királyi udvartartáshoz Budán több hely, jobb megközelítési lehetőség volt, természetes tehát, hogy Lajos uralkodásának elején még ritkábban, később mind gyakrabban tartózkodik a budai várban, melynek egyik jellegzetes és kiemelkedő tornya talán Lajos király testvéröccsének, Istvánnak nevét őrizte. Nem túlzás tehát, ha uralkodásának utolsó évtizedében keletkezett Képes Krónikát készíilési hely szempontjából Budával hozzák kapcsolatba, márcsak azért sem, mert a nagylajoskori udvari kultúrának jellegzetes terméke. S ha szabad volt hosszú évszázadokig ezt a pazarul díszített kódexet őrzési helye után Bécsi Képes Krónikának keresztelni, ma több joggal nevezhetjük készülési helye után Budai Képes Krónikának, megkülönböztetve a szövegben hozzá oly közelálló Óbudai Krónikától is. Elkeresztelésiink annál jogosabb, mert Erdélyi László, a középkori magyar történet doyenje az Óbudai és a Képes Krónika szerzőjét azonosnak tartja s egy óbudai kanonok vagy prépost személyében keresi. Annyi bizonyos, hogy a Budai Képes Krónika keletkezését, tárgyát és képeit tekintve, egyaránt a legszorosabb kapcsolatban áll Nagy Lajossal, a királyi családdal és ezen keresztül a királyi udvarral és hogy ez időben már újra Buda az ország fővárosa, az udvar székhelye. A Képes Krónika keletkezése szorosan összefügg Nagy Lajos dinasztikus céljaival. Fiúgyermeke nem volt, három tengerig nyúló birodalmát minden oldalról ellenség fenyegette. Tudta : amíg az ő vaskezébe futnak össze Magyar- és Lengyelország, valamint a hódolt tartományok ügyei, amíg az ő lovagjai, főurai segítik a kormányzás gondjaiban, addig Magyarország félt és tisztelt nagyhatalom Középeurópában épúgy, mint a török előtt a Balkánon, vagy a német-római szent birodalom császára előtt. Ezért keresett férjet 89