Budapest, 1945. (1. évfolyam)

3. szám - DERCSÉNYI DEZSŐ: A Budai Képes Krónika

I—4. A budai képeskrónika festett kezdőbetűi 1—4. Нарисованные заглав­ные буквы илюстрированноп хроники Буды az alig párhónapos, elsőszülött leányának, Katalinnak, mégpedig olyat, kinek hatalma, rangja és gazdagsága méltó volt az örökséghez : a magyar koronához. Nagy Lajos a francia uralkodóházra gondolt, Y. Károly fiára, Valois Lajosra, kinek kezében szeren­csésen egyesült volna nemcsak a magyar és a francia jogar, hanem aki elnyerhetné az Anjouk jogos nápolyi örökségét is. Hatalmas, egész Európát átfogó politikai tervek vajúdtak Nagy Lajos lelkében. Ősi, talán soha ki nem mondott vágyak, melyek már ott égtek déd­apja, az európai nagyhatalomról álmodozó Anjou Károly, nápolyi király lelkében is. Elgondolása szerint Katalin és Valois Lajos házas­sága nemcsak a súlyos trónutódlás kérdését oldhatná meg, de egy egész Európán uralkodó dinasztia alap­ját vethetné meg. Ilyen elképzelések és remények között indult útra a magyar küldöttség Párisba, élén Kanizsai Jánossal, a kis Katalin keresztatyjával, tar­solyukban a magyar művészet legszebb termésével, a magyar mult Képes Krónikájával. Nagy feladat várt erre a Krónikára: kiirtani Nyugatnak a Keletről jött magyarsággal szemben érzett örök idegenkedését, megmutatni: a magyar múltban lovagkirályok és szentek irányították az ország sorsát, hitet tenni arról is, hogy Nagy Lajos udvara éppen olyan lovagi udvar, mint Burgund vagy Nápoly szívesen másolt és áhított udvara. Ez időben gyakori volt, hogy a királyi házasságokat létrehozó küldöttségben festők is résztvettek, akik a röppenő szó helyett ecsettel számoltak be uruknak jövendőbelijéről. A krónika címlapján éppen ezért a magyar festő a trónonülő Nagy Lajost udvara köré­ben ábrázolta. Tőle jobbra, nyugatimintára páncélba öltözött lovagjai, balra pedig ősi, keleti viseletüket megőrző magyar főuraink állanak. A Krónika elő­szava pedig két nép őseinek rokonságát bizonygatta, kimutatva, hogy Buda helyén állott Sicambriát egy­koron a franciák alapították. A gyönyörűen díszített Krónika bizonyára méltó jegyajándék volt és nem a toll, vagy az ecset művé­szein múlott, hogy a házasság mégsem jött létre. Katalin alig négyéves korában elhúnyt, a házassági tárgyalások pedig Nápoly miatt megszakadtak. A kis királyleány, kinek egész birodalom fölött kellett volna uralkodnia, korai halálával sírbavitte atyjának nagy terveit is. A Krónika nem sokáig maradhatott a párisi udvar­ban. VII. Károly francia király Brankovich György szerb fejedelemnek ajándékozza, véletlenül szintén jegy ajándékul Brankovich Katalin és Czillei Ulrik házassága alkalmából s ezen az úton a Képes Krónika újra visszakerül Magyarországra. A Magyar Tudo­mányos x\kadémia könyvtárában őrzik ugyanis a Képes Krónikának egy 1462-ből származó másolatát, mely a másolók bejegyzése szerint Debrecen közelé­ben levő Szováta községben készült Szentpétervásári Benedek plébános részére. A mohácsi vész súlyos napjait, majd Buda elfogla­lásának tragédiáját hazánkban élte át a Króüika, sőt talán ideig-óráig török kézre is került, hiszen a lap­széleken, igaz, hogy csak három helyen, török bejegy­zéseket is fedezett fel a kutatás. Könnyen meglehet. 1—4. Hand-painted initials in the Buda Picture-chronicle 1—4. Quelques initiales de la Chronique 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom