Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941
13 az igaz életnek. Ez a megtapasztalás örökös feszültséget idézett fel életében. Nem nyughatunk, míg a sár világa bennünk a lélek világává nem lesz. Ez a nagy feszültség, hatalmas hajtóerővé vált élete számára. Ennek nyomán lett élete szolgálattá, eszményeinek, hivatásának, munkamezejének csodálatos szolgálatává. Mikor mások helyett dolgozott is, szolgált is, úgy érezte még nem munkálkodtam eleget. Ezáltal a szolgálattá tett élet által lett oszloppá Isten templomában, amelyre Isten felírta az ő nevét. Oszloppá, tartó pillérré lett mindenütt, ahova Isten kegyelme állította. Elsősorban is ebben az intézetben, melynek fél századában először a munkája, azután pedig irányító, vezető géniusza be van építve. De oszloppá lett egyházában, hazájában, az emberi társadalomban e nehéz napokban. így eszményeket keresve, szolgálattá tette életét itt a földön s örök magvetővé s ugartörővé lett. A ma életében igyekezett megszólaltatni s életre kelteni az eszményeket s a jövendőt. Tényleg, nemcsak kereste, hanem meg is találta a jövendőt. Isten a jövendő világát tárta fel előtte s adta neki munkajutalmuk Egy világot nyert jutalmul. Ez a világ azért volt nagy, mert ő maga kicsire szabta azt. Nem akart túllépni szorosan vett munkamezején. Azért látta ezt a munkamezőt olyan nagynak, olyan felségesen szépnek. De ez a lélekkel munkált kis világ nagy világgá lett, mert annak eredménye belenyúlt és beleépült a nagy világba. Látta, érezte, tudta ő mindezt. Azért volt az ő világa drága, boldog napsugaras világ s a jövő világa. Mi pedig Isten nevét áldjuk, hogy a jövendő e munkását nekünk adta. Nekünk adta magvetőül, oszlopul, örök serkentő, bíztató példaképül. Az eszmények világában járva, Isten útján ment haza, a mindig felkészült munkás. Mi pedig ragyogó életútját nézve a teremtő Isten nevét az ő életének igéjével, igazságával áldjuk: Nekem az én életem is nem drága, csakhogy elvégezhessem a fútást, amit vettem az én Úramtól, Krisztusomtól. Amen. Koritsánszh/ Ottó egyházmegyei másodfelügyelő búcsúztatója a következőképpen hangzott: Dicső múltú, történelmi hivatásé gimnáziumunk kiváló igazgatója, Demiány Ervin, búcsúzom tőled. Búcsúzom ősi iskolánk fenntartó testületének: a Tolna- Baranya-Sotnogyi ev. egyházmegyének nevében. Búcsúzom, és itt, kihűlt porhüvelyedet magába záró koporsódnál teszek bizonyságot a Te áldozatos lélekkel, Krisztus
