Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1941

14

útján végzett hív szolgálatodról s adózom hálával Istennek, hogy nekünk adott Téged és hogy igen nehéz válságos időkben a miénk voltál. Amikor Intézetünk érdeke úgy kívánta, nem állottál félre, nem a nyugalmat választottad, hanem a további munkát; megmaradtál őrtállónak az őrhelyen: az iskola kormányzását erős kézzel, bölcsességgel, kiváló tálentumaid felhasználásával vezetted, vitted tovább.

Áldozatos elhatározásoddal és munkásságoddal nemcsak megörökítetted nevedet ősi iskolánk történetében, hanem csaknem másfél százados históriájának egyik legragyogóbb lapjára kerül az.

Megtestesítője voltál a felelősséget készséggel és örömmel, az Intézet iránti elmélyült szeretettel hordozó lelkiismeretes, önzetlen vezérférfiunak. Hirdetted, hogy semmiféle közösség teljesítménye nem nélkülözheti az egyén felelősségérzetét, lelkiismeretét. S ebben is példakép jártál elől.

Krisztus követő, hívő, hirdető és bizonyságtevő ember voltál. Izzó magyar érzésedet, hazafias gondolkodásodat Szent István koronájától letépett, messze tátraaljai szülőföldedről hoztad ide a lankás Dunántúlra s a mi késmárki testvérintézetünk ősi falai közül a Délvidéknek e magyar nemzeti és evangéliumi védőbástyájába, gimnáziumunkba, amely ránkdöbbentett váratlan halálodig bölcs vezetésed, irányításod alatt állott.

A nemes harcot megharcoltad. Munkád közben, a munka mezején hirtelen és váratlanul dőltél ki, mint ahogy golyó találhatja a vártán éberen őrködő katonát.

Szelíd, csendes, a feltűnést kerülő, kiegyensúlyozott lelkületű, szeretetet sugározó, tekintélyt parancsoló, határozott egyéniséged eltűnik, mert mi, itt e földön mindnyájan véges lények vagyunk. Porból vétettünk, porrá leszünk. De örök a lélek és az eszme. És Te ennek a történelmi hivatású iskolának a nemzetnevelő munkájában benne élsz a jövőben is. Lelked virraszt, őrködik, emléked pedig továbbra is irányít . . .

Búcsúzom Tőled kiváló igazgatónk az egyházmegye, búcsúzom feledhetetlen barátunk a frissen ásott sírod mellett, sírjuk felé ballagó s ahhoz egyre közeledő bonyhádi hálás öregdiákok százainak, és búcsúzom Tőled kedves Ervinem a magam nevében a késmárki gondtalan diákkorunk óta csaknem félévszázadon át volt hűséges diáktestvér-hívbaráttól.

Isten áldjon haló poraidban is! Álmodd síri álmodban annak az eszmének teljes diadalát, amelyet dicsőséggel megfutott földi pályádon teljes odaadással híven szolgáltál s amelynek diadaláért mi tovább dolgozunk és imádkozunk.

Nyugodj békén! Isten veled!