Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938

koinisz, haszontalan köldökből az életben derék és jellemes férfiú vált. Marhauser Imre jól bevált nevelési módszerének köszönhette. Nem egy tanítványa hálálkodott neki később azért, hogy sokszor megverte és bevallotta: „Hogy ember lett belőlem az életben, azt a tanár úrnak köszönhetem“. Nem egy volt tanítványa haló poraiban is áldja azt a kezet, amely megfenyítette. Marhauser Imre szem előtt tartotta a bibliai elvet: „Aki szereti az ő fiát, megbünteti azt“.

De Marhauser Imrének legigazibb és legnagyobb sze- retete a tápintézet révén sugárzott az ifjúság felé. A legnagyobb volt mint ephorus.

ej JKaykaum -June mint e&nnbeiuú ephatul.

Marhauser Imrének a szívéhez semmi annyira nem volt hozzánőve, mint a tápintézet, a convictus és diákjainak jó és elégséges élelemmel való táplálása. S ebben is nemcsak jóságos szívéből, hanem saját ifjúságának tapasztalataiból is merített szeretetet a diák iránt, 0 maga mint diák sokat éhezett s tudta, hogy az éhség mennyire fáj. Azért ettől a keserű tapasztalattól meg akarta menteni a diákjait. Nem akarta, hogy a diákok éhezzenek S ezért szivének minden szeleteiét, minden eneigiáját és gyakorlatias érzékét abba fektette bele, hogy felvirágoztassa a tápintézetet.

Jellemző családjának a mondása: „Előbb jön a tápin- tézet, azután a diákjai és azután a családja“. Fáradozását a jó Isten meg is áldotta. Mikor 1873-ban átvette a tápintézetet 80Ü frt. deficitje volt annak. Az uj ephorus ezt egy év alatt megszüntette s még némi maradvánnyal is zárta le az alumneum számadását. Marhauser Imre, aki kitűnő gazda volt és mindenből pénzt tudott csinálni, az 1873. évi deficitet 1898-ra 10 000 frt vagyonná varázsolta. 1906- ban pedig 50 000 K. volt e jótékony intézmény vagyona. Valaki azt jegyezte fel Marhauser Imrének a tápintézetnek érdekében kifejtett tevékenységéről szólva: „Ha ő nem lett volna az intézet becsukhatta volna a kapuit, mert a tápintézet tartotta fenn“. (Genersich T.)

De nem is volt fáradság, melyet a bonyhádi convictus ephorusa ne vállalt volna a gondjaira bízott tápintézet érdekében Ahol járt és kelt, a tápintézet járt eszében. Ha valahol felszólalt, a vége mindig az volt: „Támogassátok