Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1938
68 a tápintézetet“. Az 1905/1906 iki értesítő ezzel kapcsolatban e szavakkal emlékezik meg Marii au serről mint epho- rusról: „Maga járt faluról, falura, hogy személyesen buzdítsa az evang. híveket adakozásra, itthon pedig meghonosította a fáradságos házi kezelést oly módon, hogy a tápintézet számára mindent a legapróbb részletekig maga vásárolt meg. Így vetette meg alapját azon 50 000 K. tőkének, amely most az alumneun tulajdona, igy juttatta az intézetet oly virágzásra, amilyenen ma áll. Nem nyert érte anyagi jutalmat, de azok a százakra menő szegény tanulók, kik tanulói pályájukat csak a tápintézet segítségével végezhették el, örökké áldani fogjuk az ő nevét“. A tápintézettel kapcsolatban Marhauser Imre kiérdemelte magának „a kerület koldusa“ nevet. De ő a koldus nevet is szívesen hordozta, csak a tápintézet viruljon. A tápintézetért megtett mindent, szegény diákjaiért képes volt mindenre. Megtette, hogy egy kirándulás alkalmával fogadásból felfutott egy dombra 1 • forintért s ezt azután a tápintézetre adta Sokszor voltain vele a piacon bevásárolni A végtelenségig alkudott a piacon árúló asszonyokkal, akiket mind személyesen ismert. Rendesen azzal bírta őket az ár tekintetében engedékenységre: „Gebt’s nur billiger, ’s geht ja für die armen Studenten!“ A szegény diákok érdekeiben úgy tudott alkudni, könyörögni, hogy nem tudtak neki ellentállani. De azután büszke is volt a tápintézetére Ha vendége volt, azt bizonyos, hogy átvezette a convictusba. Meg kellett kóstolni a diákok „kosztját“ s meg kellett őket nézni, amint együtt étkeznek. Közbe közbe mutatóba ki-kibökött egy-egy jóltáplált alumnusf s bemutatta annak igazolására, hogy nem szenved hiányt a társaság. Ellenőrizte a főztöt Kinek lelkében ne élne annak emléke, amint a tápintézet előtt csöngetésre váró hancurozó társaságon végigszalad az aviso: „Jön az Öreg“. Ki ne emlékeznék reá, amint az elmaradhatatlan hanyagul lógó szivarjával a szájában majdnem úgy bukva keresztül a hancurozó tömegen megy az ,Öreg‘ ellenőrizni az ebédet vagy vacsorát 1 Ki ne emlékeznék reá, amint ott áll a convictus közepén s boldogan nézi, hogy az ima elhangzása után elcsendesedett társaság jóiziün falatozik. Jaj volt ilyenkor annak, aki nem evett vagy piszkálgatta a tányérjában az ételt vagy esetleg kifogást mert
