Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1934
17 Evangélikus ifjúságunk a tanári karral együtt külön ifjúsági istentiszteleten vett részt, melyet Tomka Gusztáv vallástanár tartott. Ezt az istentiszteletet a bonyhádi ev. egyházközség magyar nyelvű tagjai is látogatni szokták. 1934. okt. 31-én és 1935. május 30-án a tanári testület az ifjúsággal együtt az Ur asztalához járult. Az ev. nevelést szolgálja a Belmissziói Egyesület is, melyet szintén Tomka Gusztáv vallástanár vezetett. Ez az egyesület dec. 18-án nyilvános ülést tartott. Az ülésen Schmidt János györkönyi lelkész ehm. számvevő és dr. Schlitt Gyula majosi lelkész tartott az ifjúságnak tanulságos előadást. A jeles előadóknak, az iskola egykori tanítványainak becses munkájukért e helyen nyilvánosan is köszönetét mond az intézet igazgatósága. Kéthetenként az ev. tanulók külön biblia órát is tartottak. A más vallásu tanulók vallási kötelmeiknek pontosan eleget tettek. A hitoktatók gonddal és szeretettel foglalkoztak növendékeikkel. Munkájukat az igazgatóság támogató figyelemmel kisérte. A ref. tanulók okt. 31-én és május 30 án az Úr asztalához járultak. Egyházi énekre Geyer Gusztáv ref. tanitó tanította őket. A róm. kát. tanulók lelki gyakorlataikat dec. 7-8-án tartották, Az intézet 2 gör. kel. tanulója a véméndi g. kel. lelkész beleegyezésével a r. k. hittani órákat látogatta. Az izr. tanulókat az igazgatóság a szombati írás alól a szülők kérésére felmentette. A magyar nemzeti szellem ápolása iskolánknak különösen fontos feladata. Nemzetiségi vidék központjában a tanári testületnek fokozott mértékben kötelessége a nemzeti eszme szolgálatában a legnemesebb eszközökkel odahatni, hogy a nem magyar anyanyelvű ifjúság is értékelni tudja a magyar haza fogalmát, hogy megértse azt az emberfeletti küzdelmet, melyet a maroknyi magyar nemzet a lét nagy harcában ezer év óta folytat, hogy megértse és méltányolni tudja azt a szeretetet, mellyel nem magyar anyanyelvű honfitársainkat magunkhoz öleljük, testvérként becsüljük s velük együtt egyetértésben dolgozunk a szebb jövőért. Ifjaink meg is értik a tanári testület nemes törekvését. Kegyeletes ünnepet rendeztek a Petőfi körben október 6-án; az ez alkalommal Perczel Mór 48-as tábornok tiszteletére rendezett ünnepi staféta futáson a község részéről felajánlott vándor- kelyhet Szarvasy István VIII. Limbacher Elemér VIÍ. Nemere Pál VI. és Glöckner István V. o. tanuló nyerte el. A nyertesek nevét a község a kehelybe bevésetté. Önkéntes alattvalói hódolattal fogadták nov. 16-án a kormányzó úr Öfőméltóságának diadalmas bevonulásáról tartott megemlékezést, megihlette őket a nagy Rákóczi Ferenc szelleme, emlékművére önkéntes adakozásból 54 P-t. gyűjtöttek össze. Meleg részvéttel kisérték tanítványaink a november hónapban a jugoszláv határra áttett szerencsétlen véreink sorsát és iparkodtak adományaikkal hozzájárulni az ártatlanul kiüldözöttek nyomorának enyhítéséhez. Megható volt az is, midőn az érettségi előtt álló 25 növendék a ballagás alkalmával nyilvános hitvallást tett a tanári kar s az egybegyült közönség előtt, hogy a magyar nemzeti eszmének mindvégig tántorithatlan hive lesz. '
