Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908

— 18 —

serkenti szenvedélye legyőzésére, folytonos tökéletesedésre, az élet különböző viszonyaihoz képest erősíti, bátorítja, vigasztalja, reményt, hitet kelt benne s nem engedi, hogy élete összhangja megzavartas- sék. Tudjuk, hogy a vallás letörölhetetlen bélyeget nyom úgy az egyes ember mint a népek lelkére, s hogy a milyen valakinek vallásos érzülete, hite, meggyőződése, olyan egész lénye, élete. Véghetetlen nagy különbség van pl. a fetisimádó és az egy Istent imádók vallásossága és erkölcsi élete között.

A vallás, a templom mellett fontos tényező az ember életében a tudomány, az iskola, melynek hivatása, feladata az embert kiemelni természeti vad állapotából, a melyben tisztán s egyedül csak ösztönének él semmi magasabb hivatást, életcélt nem ismer, semmi nemesebb érzelem vagy eszme nem hevíti, jogról, kötelességről semmi fogalma nincs.

Hasonlítsuk csak össze barlang lakó őseinket vagy a mai napig is még teljesen vadállapotban, minden nevelést nélkülöző néptörzseket a müveit népekkel, s alig vagyunk képesek elképzelni, hogy a teljes tudatlanságban s szellemi sötétségben élő emberi lény ugyanazon fajhoz tartozik, a mely egy Newtonnal, Keplerrel, Schakespearral. egy Schiller-Göthével ajándékozta meg az emberi nemet; hasonlítsuk össze azt a vadat, aki egy darab eledelért képes embertársát leütni avval a másikkal, aki minden marháját feláldozza az emberi nyomor enyhítésére, s kiben a részvét nemes érzelme felébred mások fájdalma^ bánata látására.

S ugyan mi által jutott, fejlődött, emelkedett az emberiség ily magasra; mi volt képes az embert lelkileg, szellemileg, erkölcsileg úgyszólván teljesen átalakítani ? A nevelés, az iskola. Bátran mondhatjuk, hogy a nevelés, az iskola által lesz az ember valóban emberré, mert ez fejleszti ki a benne szunnyadó lelki tehetségeket; ez tanítja meg az emberi jogok s kötelességekre, ez fejleszti és erősíti benne azon erkölcsi tudatot, hogy a jót minden körülmények között szeretni s követni tartozik, ez képesíti őt arra, hogy az emberi társadalomban, e nagy családban helyét tisztességesen, becsülettel betölthesse.

S valóban igazán fontos, tiszteletre méltó helyet csak azon népek foglaltak el a világtörténelemben a népcsaládok között, a melyek elég