Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908
— 19 — szerencsések voltak ideje korán felismerni az ember magasztos hivatását, feladatát, s törekedtek magukat nevelés, iskola által nemesíteni. Voltak a világtörténelemben oly tekintélyes népek, a melyeknek hatalma legyőzhetetlennek látszott, de miután hatalmuk egyedül s tisztán a nyers erőre volt fektetve, állandó alkotásokat nem hoztak létre s az emberiség háláját s tiszteletét ki nem vívták, nevük él csupán, de életüknek áldásos nyoma nincs; és viszont voltak parányi népek, a melyek szellemi alkotásaiknál fogva máig a világ tiszteletére méltók. Hová lettek, mi nyomot hagytak maguk után az avarok, hunok, mongolok, kik annak idején a világ rémei voltak? Mindössze egy kiváló tehetséges és akaraterős, lángeszű vezér kezében voltak vak eszközök, hatalmukat a népek rettegték, de csakhamar elenyésztek. Pusztító viharként vonultak végig az útjokban eső országokban, s azután hirtelen rövid szereplés után letűntek a világ színpadáról ; állandó államot nem alkottak. A nyers erő és tömegben nincs államalkotó erő; államalkotásra csak értelmi és erkölcsi súly képes. A régi Hellas akár lakosai számát, akár sziget hazájának csekély terjedelmét tekintjük, parányi volt; a hatalmas szomszéd népek egymással versenyeztek leigázására, nem egy dicsőséges harc után zsákmányul is esett a római hatalomnak, de el nem enyészett, mert a világot az emberi szellem csodálatra méltó remekeivel ajándékozta meg, a tudomány, költészet, művészet sok tekintetben utolérhetetlen alkotásaival fényt árasztott az egész emberiségre s inig tudományszeretet, költészet és művészet, az örök szép és igaz iránti érzék az emberekből ki nem vész, Plato, Aristoteles, Homer, Phidias stb, müvei nemesítőleg, nevelőleg hatnak a késő utódokra. Hát ugyan korunkban mely nemzetek az irányadók, mely nemzetek foglalnak el tiszteletre méltó helyet a népcsaládok között? Épen nem azok, a melyek nyers erejük, lakosaik száma s birodalmuk terjedelménél fogva bírnak némi tekintéllyel, hanem azok, a melyek elég jókor, már századokkal előtt felismerték azon igazságot, hogy csak a tanult, mívelt népek léte nyugszik biztos alapon, az ilyeneknek van jövőjük, mert ezek képesek a bennük rejlő értelmi s erkölcsi erőt kifejteni, értékesíteni. S valóban minél nagyobb valamely nemzetben azoknak száma, akik a nevelés és iskola áldásaiban részesülnek, s 2»
