Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908
16 felekezeti szükkeblűség, hanem a testvéri szeretetnek lelke a mint honolt a múltban, úgy honolni fog a jövőben is intézetünk falai között! És az isteni gondviselés, a melytől minden becsületes törekvés és nemescélu intézmény várhatja előmenetelét, megsegítené bennünket is arra, hogy egyházmegyénk büszkeségét, városunk egyik fődíszét, a tudomány és nevelés szép templomát, egyházmegyei főiskolánkat, melynek életképességét és létjogosultságát 100 éves múltja fényesen igazolja, fenntarthassuk, tovább fejlesszük és felvirágoztassuk. Igen, tisztelt gyülekezet, onnét felülről kell jönnie az áldásnak, azért egy szívvel és egy lélekkel kérjük az Urat, a ki nagy segítséggel volt nékünk a múltban és a kiben erős hittel bízunk a jövőben is mindenkor: Adja atyai áldását buzgó törekvésünkhez és terjessze ki védő karjait minden időben drága kincsünk — egyházmegyei főgimnáziumunk fölé és segítse meg arra, hogy fontos hivatását evangélikus egyházunk üdvére, édes hazánk javára, nemzedékről nemzedékre híven és igazán teljesíthesse — az 0 szent nevének dicsőségére! Amen. Hazslinszky Géza főgimn. felügyelő beszéde. Főtisztelendő és Nagyságos Egyházmegyei Elnökség! Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Száz éves, sokszor viszontagságos, de mindig küzdelemteljes lét után vonult be intézetünk ez uj palotába, melyet ma rendeltetésének ünnepélyesen átadunk. Újak a falai, ám régi intézet múltja, a protestantizmusért és mindenkor a magyar alkotmányos szabadságért folytatott évszázados küzdelmek emlékei által fenntartott traditiói ez uj palotát ősi erények büszke otthonává avatják. Akadályt nem ismerő erős akarat, a küzdelem jó eredményében való rendületlen hit s a magyar kultúráért való lelkesedés teremtette úgy egyrészt közoktatásügyi kormányunk nagylelkűsége, bölcs intézkedése, a magyar közoktatásügy dicsőségére, egyházunk büszkeségére. Algimnáziumunk főgimnáziummá való íejlesztésével és ez uj palo-
