Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1908

— 14

valóság szerint mondhatjuk, hogy szegény, igen szegény volt keletkezésekor a mi egyházmegyei iskolánk, 2575 forint tőkében és körülbelül 50 pozsonyi mérő gabona évi járulékban — ez volt összes vagyona és jövedelme !

Es mégis létesült, fennállott, fejlődött valóban nehéz küzdelmek között és súlyos áldozatok mellett és f ő g i m n áz i u m m á lett palota- szerű épülettel, hivatása magaslatán álló tanári karral, korszerű felszereléssel, nagy számottevő tanuló ifjúsággal, áldásosán működő tápintézettel és fennállását biztosító anyagi alappal.

Tisztelt ünneplő gyülekezet! Ha mindezeket szemléljük és meggondoljuk, önként ajkunkra szállnak Dávid szavai: „Az Úrtól lett ez és mely csudálatos — a mi szemeink előtt! (118. zs., 23. v.)

Mélyen érezzük, hogy nem a mi erőnkből tellett ez mind, hanem hogy segítséggel volt nékünk az Úr: A Mindenható, akinek keze nem rövidült meg, hogy meg nem szabadíthatna (Esaiás 59,1); a kegyelem Istene, a kinek ereje hatalmas volt a mi erőtelenségiinkben és a ki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb, hogy nem mint kérjük, vagy elménkbe béfogadhatjuk. (Éphez. 3.20.)

Igen, szeretteim a Jézus Krisztusban, hatalmas dolgokat cselekedett az Úr mi velünk (zsolt. 126,3), keresztyéni alázatossággal, szívünk mélyéből valljuk: „Nem nékünk, Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adjuk a dicsőséget a te irgalmasságodért (zsolt. 115,1); hálaadással megyünk be az ő kapuin és az ő pitvariba dicsérettel — hálákat adunk néki és áldjuk az ő szent nevét! (zsolt. 100,4).

Áldjuk az ő szent nevét e mai jeles napon, melyet az Úr rendelt mi nékünk — mert az ő szent lelke lelkesíté az alapítókat, hogy minden nehézséget leküzdve, felállították az iskolát; az Úrnak szent lelke serkenté lelkészeinket, tanítóinkat, világi urainkat, gyülekezeteinket és híveinket, hogy szívesen hozták áldozataikat a tanítás és nevelés szent ügyéért, az egyház és haza szolgálatában.

Áldjuk az Úrnak szent nevét — mert az isteni gondviselés szerezte nekünk azt a sok jóbarátot, szíves adakozót, nemeslelkű jótevőt és hatalmas pártfogót — nemes vármegyénkkel, magas kormányunkkal az élén — a kiknek támogatása mellett egyedül volt lehetséges intézetünket azzá fejleszteni, amivé fejlődött és igy egyház