Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
7 legszegényebb embernek is szüksége van. A népnevelés gondja s nagy fontossága adott léteit a mi gimnáziumunknak, azon cél lebegvén alapítóinak lelke előtt, bogy a köznép legyen értelmes, jól képzett tanítókkal ellátva, hogy a nép necsak vallásos oktatásban részesüljön, hanem egyéb ismeretek megszerzésére is legyen alkalma. S jó ideig tisztán csak ezen célnak, a tanítóképzésnek szolgált intézetünk s csak később alakult át latin iskola, • gimnáziummá. Ennek az 1800-ik évben már működő gimnáziumnak fennállása 100-ik évfordulója alkalmából határozta el a fenntartóság a jelen ünnepet és én azt hiszem, akkor ünnepeljük mi méltókép gimnáziumunk 100-ik évfordulóját — ha ma Hálával emelkedünk fel jó Istenünkhöz — Kegyelettel emlékezünk meg őseinkről s intézetünk jól- tevőiről S bizalom és reménnyel tekintünk a jövőbe. Az emberiség történetében mindenütt megnyilatkozik az isteni gondviselés, mindenütt meglátszik Isten vezető, intéző keze. Ám mondja a hitetlen az ő szivében, hogy nincs Isten, ám állítsa a gőg és elbizakodottság, hogy munkájának jó sikere, eredménye egyedül és teljesen az ő szorgalmának, szívós kitartásának gyümölcse; ám ámítsa magát a hitetlen azzal, hogy Isten nélkül is lehet boldogulni; s az ő segedelme és közreműködése nélkül is lehet nagy eseményeket létrehozni: a józanon, helyesen gondolkodó vallásos lélek teljes tisztelet, hódolat és alázattal ismeri el, hogy Istenben élünk, vagyunk és mozgunk, hogy munkánk eredménye, jó sikere nem függ teljesen önmagunktól, hogy a gyenge gyarló ember minden lépten-nyomon Istenre van utalva, hogy van egy felsőbb hatalom, aki intézőleg foly be az események alakulására s kinek gondja kiterjed a hitvány féregre, épugy, mint az ő hasonlóságára teremtett emberre. Csak az elvakultság, a dac s rideg hitetlen lélek vonja kétségbe a gondviselés létezését, működését. Ennek az isteni gondviselésnek íélreismerhetlen bizonyítékait szemlélhetjük a mi ginmázim
