Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
B Nagyjelentőségű esemény ez egyházmegyénk életében s méltán képezi ünneplés tárgyát. S ünnepünk fényét emeli, szivünk örömét csak növeli az a körülmény, hogy ezen ünnepen nemcsak egyházmegyénk, hanem egész kerületünk, sőt megyénk küldöttei is megjelentek, mintegy jeléül, bizonyítékául annak, hogy ezen mi szerény intézetünk mégis már valami, - méltó arra, hogy észre- vétessék, s hogy eddigi működésének is van némi nyoma, mutathat fel némi eredményt - s csatolnak jövőjéhez is némi reményt. Kedves kötelességemnek tartom mélyen tisztelt vendégeinket egyházmegyénk nevében üdvözölni s megjelenésükért hálás köszönetemet kifejezni. Egyházmegyénk tehát ünnepet tart; és méltán. Mert ez a tanintézet, amely ma már egy százados múltra tekinthet vissza, egyházmegyénknek kedves — drága gyermeke, mondhatnám testéből való test, véréből való vér, a melyet lelkesedéssel úgyszólván a semmiből teremtett, nagy áldozatokkal fenntartott, •— amely nem egyedül Isten kegyelme és nagyok adományából hullott ölébe hanem amelyet a legutolsó időig teljesen saját ereje —- az egyházközségek, lelkészek és tanítók áldozatkészségéből tartott fenn. De hát mindig drágább, becsesebb az embernek az, ami küzdelem, fáradságba kerül, mint amihez munka, fáradság, áldozat nélkül jut. Egyházmegyénk élettörténete szorosan össze van forrva gimnáziumával. S ugyan mi indította, — minő belső vagy külső kényszer, — minő szükségérzet egyházmegyénknek a XVIII. század folyamán idegenből idetelepitett gyülekezeteit és különösen azoknak vezetőit, a lelkészeket arra, hogy a többnyire szegénysorsu bevándorlókból képződött gyülekezetekből álló, akkor még kicsiny egyházmegye ilyen nyilvános intézetet létesítsen? Az őseinktől örökölt azon hagyomány, hogy a tudománynélküli nép elvész; azon meggyőződés, hogy az ember magasztos hivatása betöltésére képtelen, ha benne az Isten képmása, a szellem, a lélek elhanyagolt állapotban van, elhalványul; azon meggyőződés, hogy a tudatlan ember szabad, független, önálló soha nem lehet, s hogy némi ismeretre mindenkinek, még a
