Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906

legyünk a szeretetheti és közös erővel siessünk a tökéletesség célja felé.

Áldd meg egyházadat és tedd benne hathatóssá szent igéd hirdetését, ápold és erősítsd benne az iskolák, a gyermekek szeretetét, hogy híven gondoskodjanak lelki üdvükről.

Add, hogy kiket országod őrállóivá és' gondviselőivé felkentél, szerető gonddal ápolják továbbra is veteményes kertedet, — övezd őket atyai kegyelmeddel és őrizd meg egészségüket, hogy zavartalanul legeltessék nyájaikat és örömmel vigyék őket országod kies helyeire.

Áldd meg azokat, kik szivük legdrágább kincsét intézetünk gondjaira bízzák, hogy kegyes reményeik teljesedjenek és liaik- ból haza és emberszerető istenfélő jámbor ifjak legyenek.

Áldj meg mindnyájunkat s maradj velünk kegyelmeddel; te hű és igaz Isten, ki pajzsunk és oltalmunk valál a múltban, légy a mi erős kőszálunk és védő bástyánk a jövőben is; a te igéd legyen a mi erősségünk, szövétnekünk és reményeink horgonya, biz vezessen pályánkon a te tetszésedre, hogy minden munkánkban híveknek találtassunk és többre bízassunk az Ur Jézus Krisztus által. Amen.

Második énekül »Erős vár a mi Istenünk«-et zengték a hívek, mire Horváth Sándor főesperes lépett a szószékre s elmondotta itt olvasható ünnepi beszédét:

Alapige Máté XIII. 31—32.

»Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet az ember vévén elvet az ő mezejében. Mely jóllehet minden magoknál kisebb: de mikor felnevekedik, a fűvek közt legnagyobb és végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madarak reá szádjának és fészket rakjanak az ágain.«

Tolnai egyházmegyénk ma ünnepet ül, — ünnepet azon alkalomból, hogy bonyhádi gimnáziuma fennállásának és működésének 100-ik évfordulóját Isten jóvolta és kegyelméből megérte.