Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
4 Úristen« kezdetű ének elhangzása után Fáik Henrik, ev. vallástanár lépett az oltár elé s a következő imában könyörgött az Úrhoz: Szerető $)enny>ei (EtyxánlU Örvendező szívvel jelentünk meg szt. házadban, hogy hálával dicsőítsük nagy nevedet, ki felhoztad reánk e napot, midőn megemlékezünk megsegítő kegyelmedről. Nagy dolgokat cselekedtél növelünk, azért örvendünk! Te ébresztetted a buzgóság lángját őseink szivében, hogy a te nevedben és segítségedben bízva, elhintsék a mustármagot, mely immár terebélyes fává növekedett. Te adtál a fiatal csemetének tápláló erőt a hitrokonok hűséges áldozatkészségében, te nyújtottál neki éltető meleget és napfényt a támogató szeretet által, mellyel jóakarói 100 éven keresztül gondját viselték, --- a te hűséged oltalmazta vészben és viharban, hogy ifjú fája meg ne roskadjon, —- te óvtad az emésztő szótól és adtál a hűséges, áldott emlékezetű kertészek szivébe buzgóságot, lelkesedést, hitet és bizodalmát, hogy munkájukban meg ne lankadjanak és türelemmel viseljék a napnak hévségét és fáradalmait; a te nagyságod volt munkás a kicsinyekben, a te erőd megmutatta magát az erőtlenekben. Áldott legyen érte szent neved! Áldottak legyenek, kik nevedben munkálkodtak, kik oltárodon áldoztak! Terjeszd ki oltalmadat virágzó kertedben a jövőben is, nyújtsd megsegítő jobbodat mi reánk is! Add, hogy hívek legyünk elődeinkhez és mint ők buzgón hirdessük szent neved dicsőségét és plántáljunk őszinte erős hitet az ifjak szivébe, hogy mindenek- felett téged féljenek és szeressenek és növekedjenek abban, aki fő, a Jézus Krisztusban. Legyen intézetünk, mint a múltban, úgy a jövőben is a te iskolád, te néked szenteljük, te néked áldozzuk, a te kegyelmedbe ajánljuk. A te lelked, az igazságnak és szeretetnek lelke lakozzék benne és hassa át mindnyájunknak szivét, hogy egyek
