Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1900

7

sem tett többet, mint Vörösmarty. A Zalán futása, többi eposzai és drámai művei s különösen hazafias lyrai müvei azok, melyek a magyart felrázták. A szív és lélek legmélyebb rejtőkébe hatottak a lángszavak, melyeket a költő heviilő ajakkal, égő hazaszeretettel kimondott. A költő szerettette meg a magyarral igazán nagy őseit, ő ébresztett szerelmet a honfiakban és honleányokban a nemzet zengzetes nyelve iránt s a nemzet nagyjait s nyelvét szeretni annyi, mint a nemzetet magát szeretni.

S mily megdöbbentő fájdalommal, mily lélekrázó keservvel, mily lobogó hazaszeretettel zendülnek, zokognak a költő húrjai, midőn magáról a nemzetről s hazáról szól.

Még most sem olvashatja senki remegő áhitat nélkül, a Liszt Ferencihez, V. Ferdinándhoz írt ódákat, sem a Himnuszt; senki sem hallhatja lázadozó fájdalom nélkül „Az elhagyott anya“, „Az úri hölgyhöz“, mélabus s keserű hangjait és „Az élő szobor“ és „A hontalan“ vigasztalan bánata' megdöbbenti még most is a gondolkodó elmét!

De van a költőnek egy éneke, melyet az „Uj-Ma- gyarország“ énekének mondhatunk s a mely magában foglalja mindazt, a mire a magyar büszke lehet, mindazt, a mit remélhet; melyben a múlt igazán mint a jövő záloga tűnik fel, a melyben ünnepélyes kifejezésibe jut mindaz, a mi nyomatékot adhat a költő intésének: „Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar!“ Ha a költő nem élete virágjában írta volna a „Szózat“-ot, bátran végrendeletének, testamentumának nevezhetnők.

A Szózat 1837-ben jelent meg, a magyar „hosszú parlament“, az 1832—36-dik országgyűlés után, a melyen már szóba kerültek a legfontosabb reformok: mint az

urbérváltság, papitized, dézsma és az egyházak egyenjogúsága. Az országgyűlés nagyjában csak elvi eredményeket ért el és életbe nem léphetett a töntebbi reformok közül