Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1900

fgy stm. Csak az a fontos vívmánya volt, hogy a magyar nyelv állami nyelvnek declai áltatott, — mely mellett azonban még most is a törvénytk latin szövegezése meghagyatott. Hatalmasak voltak már a reformokra, a haza átalakulására és megújítására irányzott törekvések, de még nem elég erősek arra, hogy a kormánynyal és főrendekkel szemben a teljes diadalt kivívják. E diadalra a lelki erőt és bátorságot a költészet nyújtotta, legfő- képen maga Vörösmarty. „Szózat“-a az eredménytelen és sok elégedetlenségre okot adó hosszú őrt zággyülés után jelenvén meg, azonnal nemzeti imává emelkedett, mely a hazafiakat mind egyesitette pártkülöhibség nélkül.

Azóta ez ének hányszor vigasztalta meg a magyart a balsors csapásai közt, hányszor oszlatta el a kétségeskedést, a tétlen csíiggedés korában, hányszor gyújtotta elhatározásra és tettre a sziveket, elméket!

Az 1832 — 36-dik országgyűléssel és a „Szózat“-tal a nemzet valóban a nagy világ felé fordul azokkal az önérzetes szavakkal: „Egy ezredévi szenvedés kér éltet, vagy halált!x Az országgyűlés az életet, de az önérzetes szabad, a legmagasabb czélok után akadálytalanul törekvő s azokat megvalósító életet követeli: de a költő, mintha már jós szemekkel a jövőbe tekintett volna, a heroikus halált többre becsüli a dicstelen s nemzeti ön- czél nélküli életnél. — És a titáni küzdelem az emberiség nagy érdekeiért az önálló nemzeti czélok keretein belül tovább folyik s a költő hogy maradhatna el a küzdők sorából! — Közel a legnagyobb válsághoz, a legnagyobb diadalhoz, 1845-ben férfias önérzettel cs megnyug- vással kitűzi a nemzet fiai elé a legnagyobb ezélt:

„Slöífünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ka azt kivittük a mily sülyeáásből,

S a szellemfiarczol? tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint leket,