Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1899
6 ha meggondoljátok, hogy nincs tisztább öröm, mint a szülő öröme, a kinek szeméből a jó fiú ölelésénél a megelégedés éc öröm könyei hullanak: bizonyára arra fogtok törekedni, hogy magatoknak ezt a boldogságot, szüléiteknek ezt az örömöt megszerezzétek. Nem akarom festeni lelki állapotát annak az ifjúnak, ki egy haszontalanúl eltöltött év keserű emlékével hagyja el e helyet; nem akarom rajzolni azt a búbánatot, mely az ily gyermek szüleit rabjává teszi. Egyet azonban nem hallgathatok el és ez az: valamint nem ismerek nagyobb boldogságot a szülő boldogságánál, a kinek lelke megnyugvással tekint munkás és erkölcsös gyermekének jövőjére, úgy nem képzelek égetőbb fájdalmat az* anya fájdalmánál, a kit a munkátlan és erkölcstelen gyermek szomorú jövője kétségbe ejt. Használd fel azért az Isten tül adott akaratodat és képességedet a jóra, a tisztességes munkára, mert a munka nemes gyümölcsöt terem magadnak és szüleidnek, hazádnak és nemzetednek; de nemes gyümölcsöt terem az egész emberiségnek! Egy szép és lelkesítő példát akarok fogékony lelketek elé állítani és ez Petőfi Sándor, a ki 183Va. és 1832/'s.-ban ezen intézet tanítványa volt; aki később páratlan költeményeivel meghódította saját nemzetét; a kinek dalai eljutottak minden nép hazájába és a kinek halála napján együtt ülte meg a magyarral az egész világ a kegyelet ünnepét! Közel hetven éve, hogy nemzetünk legnagyobb lantos költője — mint kis diák — felvétetett intézetünkbe, mely akkor még Sár-Szt-Lőrinczen volt és augusztus 31-én múlt ötven éve, a mikor a segervári csatatéren áldozta fel
