Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1899
7 életét a hazáért és a szabadságért, melyeknek dicsőítésére soha senki leikéből fenségesebb eszmék nem fakadtak. Ifjú volt még, mikor dalai általánosan ismeretesekké lettek a paloták és gunyhók lakói előtt és alig lépte át az ifjúkor határát, mikor oly hirtelen pecsételte meg hon- szeretetét halálával. Pályafutása rövid volt, mint a meteo- rok-é; de míg a meteorok fénye csak addig gyönyörködteti lelkünket, a meddig azok futását testi szemeinkkel követhetjük, addig Petőfi megjelenése örökké tartó fényt gyújtott hazánk és nemzetünk egén és ez a fény világít a ti lelketekben is. A mienk volt ő testtel-lélekkel! Fennkölt lelkének forrása első sorban a magyar haza és a magyar nemzet számára nyílott meg; de ebből a forrásból bőven merített az egész művelt világ és ez által nemcsak magának szerzett dicsőséget, hanem a magyar nemzetnek is, és emlékét nemcsak a magyar nemzet szivében tette örökkévalóvá, mert lelke hatni fog minden nemes nép lelkében, míg a szép és magasztos iránt való nemesebb gondolkozás ki nem alszik az emberiség szivéből. Kegyelettel vette körűi az egész világ ez előtt egy hónappal azt a helyet, a hol a fényes csillag lángja elhunyt. Kegyelettel kell hogy megemlékezzünk róla mi is e helyen, a hol nemes szivében a haza és emberszeretet legelőször felgyuladt! Legyetek büszkék arra a gondolatra, hogy ti is azokból a forrásokból fogtok meríteni, melyekből ő merített; legyetek követői e nagy elődötöknek a haza és ember szeretetben, melyek a küzdelemre és munkára serkentenek. „Lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága? Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?“
