Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1898
6 bevételének liirére Tata város sem tartotta magát, megrémült várnagyja, Tasso Hannibal, aug. derekán az első felszólításra feladta.1) Ugyancsak aug. derekán, 16-án, veszi kezdetét Székesfehérvár ostroma. Varkócz György kapitány mindent megtett az erős vár megmentésére, de a túlerőnek végre is engednie kellett. Az alsó várost mintegy 3000 ember védelmezte, de a védőknek a török nem hagyott nyugtot. Mindennap újra és újra támadt, úgy hogy ezek teljesen kimerültek. Hős védelem után szept. 1-én a külváros elesett. Nehogy a várba visszavonuló védőkkel együtt a török is betörjön, még mielőtt valamennyien a biztos menedékben lettek volna, a kapukat bezárták s a kívülmaradottnkat az ellenség lekaszabolta. Itt esett el a hős kapitány Varkócz is, mire a várbeliek fejvesztetten másnap a várat feladták.1 2) E fontos várakon kívül még más alsóbbrendű várak is kénytelenek voltak kaput nyitni a török előtt. így estek el junius és julius hónapokban Pécsvárad, Dombó, Simontornya, Szászvár, Ozora, Palota; elpusztult ezenkívül a Balaton melléke mindkét partja is. A magyar fegyverek sikereiről ez évben semmit sem jegyezhetünk fel, habár nyomát találjuk is, hogy téli háborút terveztek a török foglalások visszavételére. Ferdinand- nak ezen czélból összegyűjtött cseh és morva hada azonban szept. vége felé széjj eloszlott. Veralló pápai nuncius jelentése szerint nov. 3-án egy török sereg Veszprémet vívja. Ennyi többé-kevésbbé fontos vár elvesztése teszi nevezetessé ezen 1543 évet; hatása meg is látszik a nov. 19-én megnyitott országgyűlésen. A megalázott nemzet erélyesen követeli a fölszabadító hadjáratot, de nem kevésbbé mint maga a nemzet, kivánta azt Ferdinand is. Nagyon is kézen feküdt, hogy a nemzet elfordul az idegen királytól ha látja, hogy tőle oltalmára kellő segedelmet nem kap. ígéri is Ferdinánd, hogy a következő 1544 évben nagy hadat vezet a törökök ellen, mire a rendek szintén nagy áldozatot hoznak. A szükséges pénz előteremtésére nagy adót szavaznak meg, sőt személyes felkelést is rendelnek el azon esetre, ha maga a császár vezeti a hadjáratot. V. Károly azonban nem volt hajlandó abban az évben a hadjárat vezetésére, hanem egy máj. 7-én kelt levelében 1545-re Ígéri ugyanezt. Nem volt más hátra, mint hogy a magára hagyott nemzet önmaga gondoskodjék védelméről. A mig Frangepán György a horvátok nevében a római pápától kér segélyt,3) addig a tiszamelléki vármegyék Sajó-Szt- Péteren gyűlnek össze, hogy önvédelmükről gondoskodjanak. A küzdelem 1) Verán. I. kt. 247; II. 86. 2) Verán. I. kt. 247; II. 86. 3) Okmt, 16 kt. XXXV.
