Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1893
I. A család és az iskola viszonya. A természet minden teremtményének meg van a maga rendeltetése, a maga életczélja. Ez az életczél azonban az egyes teremtményeknél nem lehet egyforma, sőt inkább egymástól igen eltérő és igy nem lehetnek egyenlők azok az ezközök sem, melyek által életczéljok betöltésére képessé lesznek. Az állatok életczélja p. o. a létért való küzdelem, a nem és faj fentartása. Ezt pedig minden állat betöltheti a belé oltott ösztönöknél fogva, melyek azt a legtöbb esetben ugyanolyan ügyessé és elővigyázóvá, vagyis ugyanolyan állattá nevelik akár társaságban él, akár pedig valami körülménynél fogva a társaságot nélkülöznie kell. Az embernek ennél sokkal magasztosabb életczélja van, melyet csak úgy tölthet be, ha rá kellőképen előkészült. Az ember életczélja: valódi emberré lenni a test és lélek összhangzó kiművelése által! Nem szabad azért az embert magára hagynunk, hanem a társaságra kell utalnunk; a magányban teste ugyan kifejlődhetik, de az erkölcsi eszmék megszerzése lehetetlen. Az emberi társaság azonban még nem teszi az embert életczéljának betöltésére alkalmassá, hanem megkivánta- tik a gondos nevelés. „Az ember — mondja Felméri — minden nélkül ellehet: de ember nélkül és nevelés nélkül nem.“ Az embert tehát csak az emberi társaság és ott is csupán / nevelés teszi valódi emberré. Es hogy a nevelés ezt elérhesse: gondot kell fordítania a test növekedésére, megedzésére, az ösz- szes szervek gyakorlására és fejlesztésére; gondot kell fordítania a lélek kiművelésére az értelem rugókonynyá tétele, a szív nemesítése és a jellem megszilárditása által. Szóval a testi és 1*
