Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1893

lelki erők párhuzamos és arányos gyarapítására, fejlesztésére kell törekednie és nem szabad az egyiket a másik rovására a tulságba terelni, mert a test és lélek egyensúlya hamar felbomlik. „Sem az a könyvtudós — mondja Széchényi I. —, ki testével tehetetlen, sem az a gymnasia, ki lelkének hasznát nem tudja venni, nem tökéletes ember“.

De vajon az iskola egymagában megfelelhet-e annak a feladatnak, hogy a gyermeket ily értelemben emberré nevelje? Azt hiszem, e kérdésre előre is nemmel lehet felelnünk már abból az okból is, mert a család befolyása kitörölhetetlen nyomokat hagy a gyermek lelkében.

Gondoljunk csak vissza gyermek korunkra! A legelső kép, melyet keblünk megőrzött, nem a szülők és testvérek képe-e; a legelső hang, mely figyelő tekintetünket legelőször lekötötte, nem az édes anya hangja-e és a magunk felett való uralkodás nem akkor vette-e kezdetét, mikor észrevettük, hogy jó cselekedeteinkkel szüléinknek örömöt, rossz magaviseletiinkkel ellenben szomorúságot okoztunk? Bármennyire igyekezzek a gyermek elkövetett hibáját jóvá tenni és bármennyire meg tudja nyerni szülői szeretetét: soha sem felejtheti anyja vagy atyja szomorú tekintetét, ha azoknak egyszer keserűséget szerzett.

A gyermek igen korán kezd környezetére figyelni; a mit lát és a mit hall, élénk benyomást gyakorol lelkére. Mivel pedig ezek a benyomások a legkésőbbi korban sem mosódnak el emlékezete lapjáról, azért már a gyermek figyelmének ébrede- zése kezdetén nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy leikével csak oly dolgok érintkezzenek, melyek reá jótékony hatást gyakorolnak.

Mindezek a körülmények azt mutatják, hogy a gyermek nevelésének korán kell kezdődnie és pedig magában a családban, mert a gyermeket a maga gyámoltalansága a szülők gondjaira bizta. Az ő szemök láttára kezdenek nyilvánulni a hajlamok, indulatok és nekik áll módjukban, hogy a rossz hajlamokat és indulatokat csirájokban elfojtsák, a jókat ellenben táplálják. Az ő szivükből sugárzik legelőször a hit a