Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1893
9 ;i legelső hűvösebb szellőre? Viszont lohetne-e szó annak a testi erőnek fejlesztéséről, a melynek a növekedés kellékeit nélkülöznie kellene? Ha még kételkednék valaki a szülő és nevelő együtt működésének szükségességéről, tegyen összehasonlítást azon gyermekek közt, a kik a testi nevelésnek csupán egyik és a kik annak mindkét irányú gondozásában részesülnek! Csakhamar arra a tapasztalatra jut, hogy mig amannak természet ellenes búskomorságára a szánalom érzete tölti el, addig emennek életkedvtől sugárzó valója örömöt ébreszt keblében. Ha már a testi nevelésnél ily szoros kapocs van a szülő és nevelő között, mennyivel szorosabban függ össze a kettő működése a lelki nevelésnél! És itt mindjárt megjegyezhetek annyit, hogy az eredmény tekintetében igen sok függ attól az indulattól, melylyel a gyermek az iskola küszöbét átlépi. „A hány ház, annyi szokás!“ Minden szülőnek a gyermek nevelésben megvan a maga saját módja, mely a gyermek egyéniségéhez alkalmazva igen jó eredménynyel járhat. Az iskolának azonban — mindamellett, hogy a gyermekek egyéniségét szintén figyelembe veszi — általános elveket kell követ- nie, melyek kifejezést nyernek az iskolai szabályzatokban. Es hogy ezek általánosan kötelezők, azokban nagy erkölcsi hatás rejlik. Azért, mikor a szülő gyermekét az iskolára bizza, ne kívánja, hogy érette bármi tekintetben kivételt tegyenek, sőt inkább mindent el kell követnie, hogy fia a követelményeknek pontosan megfeleljen. A szülő első feladata a gyermeket az iskola követelményeivel megismertetni és azok megtartására szoktatni, mert ez az első lépés a kötelességérzet felébresztésére és a kötelesség- teljesítés gyakorlására. Ezt pedig csak az által lehet elérni, ha az iskola követelményeit kellő komolysággal adja elő és annak szükségességéről, helyességéről a gyermeket meggyőzi. Nagyon eltévesztett dolognak tartom, ha valaki a gyermekek jelenlétében az iskola szabályzatai és eljárása felett helytelenítő megjegyzéseket tesz, mert ez által a gyermek bizalmatlanná lesz
