Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1884
Jelentés az 1884 5-iki iskolai évről, ,<•*-. Az 1884/5-iki iskolai óv a September hó három első napi beiratások után 4-én megnyittatott. — Ez alkalommal az esperességi elnökséget képviselő helybeli ev. lelkész, ngyt. Gráf József iskola- bizottsági tag uron kiviil több helybeli iskola-bizottsági tag és vendég is az ünnepélyen megjelenvén, — buzgó imádság után az igazgató az ifjúsághoz buzdító beszédet intézett és neki az iskola törvényeit megmagyarázván, figyelmczteté, hogy a hallott törvények nem kényszer-zubbony vagy békók; hanem azok csak zsinórmértékül, útmutatóul akarnak szolgálni, a melyeknek betartása csak olyan ifjúnak lehet nehéz, a ki az iskola küszöbét nem szeretettel, lelkesedéssel lépte át, hanem abból indult ki, — ő nem fog az iskolának tanulni. A rendes előadások sept. 5-ikétől az ünnepnapokat kivéve egész éven át minden megszakítás nélkül folytak. — A tanítás ez évben az egyetemes tanügyi bizottság javaslata szerint már folytatólagosan történt; a mennyiben az iskola-bizottság már az előző évben elhatározta volt, hogy algymnasiumunkban ezen az egyetem által úgy is elfogadandó és az államihoz közelebb álló tanterv mielőbb életbeléptetendő. — E szerint az iskolai év az idén már harmadokra volt fölosztva s a két félévi vizsga helyett az év végén rendes szigorlatok tartattak s az iskolai évet egy nyilvános félnapi zárvizsgával fejeztük be. — Az ifjúság egészségi állapota ez évben is általában kedvező volt. — Ha fordultak is elő általában betegségi esetek, — ezek is csak kisebb mérvűek és rövid ideig tartók voltak, úgy, hogy az illető tanuló az elmulasztottat kis szorgalommal is könnyen helyre pótolhatta. — A tanulók szorgalma és erkölcsi magaviseleté általában kielé- githetőnek mondható és ennek megfelelő az eredmény is. — Volna ugyan a panasznak is helye, ha azt a készületlenségct latolgatnék, a melylyel egyesek az első osztályba lépnek; de mi az ilyeneket inkább csak az első osztályba készülőknek s mint sokan már a beiratásnál előre kijelentik, olyanoknak tekintjük, — mint a kik általában érezik azon általános szükséget, hogy a magyar állampolI.
