Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1884
4 gárnak a magyar nyelvet is tudni szükséges, — több erkölcsi kötelesség. — A tanári kar ez évben is vasárnap reggelenként maga köré gyííjté a protestáns tanulókat s T. Wiesner Boldizsár tanártársunk magyar nyelven exliortatiokat tartott. — Pünkösd előtti vasárnapon a helybeli ev. templomban Ki protestáns tanuló és egy magyar ajkú protestáns kereskedő inas öt heti kellő oktatás után fent nevezett tanár úr által confirmáltatott; — pünkösd utáni második vasárnapon pedig az összes már confirmált protestáns tanulók a tanárokkal együtt fölvették az úri szent vacsorát. — A más hitfele- kezetü tanulóknak a vallástanban való oktatásáról s lelki épüléséről az illető hitfelekezctek gondoskodtak. — Az intézetünket az iskolaév folyamában január hó 24-én a nméltóságu Vallás- és közoktatásügyi Ministerium megbízottja, nagy- nágos Mészáros Nándor, a pécsi tankerületi főigazgató úr meglátogatván, egy napi köztünk időzése alatt az egyes osztályokban az előadásokon megjelent, nagy érdeklődéssel hallgatván az egyes tanár urak előadásait és a tanulók feleleteit. — A szabad ideje alatt a gymnasiumi szertárokat és az iskola teljes berendezését is megtekintvén, — az előadások végeztével a tanári karral értekezletet tartott. — Az iskolai nagy-bizottság április hó 2ö-án gyűlést tartott, a melyen elhatározta, hogy a jövő tanév elejére az ötödik tanári állomásra pályázatot hirdet és ez állomást betölti. — Az 1 S84-iki augusztusban Sárszentlőrincz köszége megemlékezvén a halhatatlan költőről, a ki mint Pctrovics Sándor az 1832-iki esztendőben a jelenleg bonyhádi, de akkor még sárszentlőrinczi al- gymnasiunmak növendéke volt, — lakó helyét s az akkori iskolai épületet egy-egy emléktáblával ürökitette meg, igv akarván a halhatatlan nagy költő emlékének hódolatát és tiszteletét bemutatni. — Algymnasiumunk is hivatalos volt ez emlékünnepélyre, a megbetegedett igazgatót hivatalosan Marhauser Imre tanár úr képviselte, a ki az iskola halhatatlan tanítványának a jelenleg bonyhádi algym- nasimnban is emléket kivánván emelni, — egy Petői! Sándor stipendiumra a jelenlevők között gyűjtést kezdett. — Az eredmény bár csekély volt — alig 27 irt gyűlvén össze, — de a mustár mag el lévén hintve, s a fa, hogv terebélves legyen, csak buzgóság és akarat kellett, és a ezél is, bogy a kinek legjobb irálya van, egy kis jutalmat is adjunk hozzá kötvén azt Petőfi nevéhez, el lesz
