Bizalmas Értesítések 1934. december

1934-12-08 [1484]

+ u. E i J ?A X g r-\ d > decanber 8//í W ar Távirati Iroda/ A Poli­tika Eckhardt tegnapi beszedet ismertetve csaínem ugyan zokat iria mint a Yreme* - Eckhardt a megsértett egyén páthoszaval beszélt és mintha o volna vadlo, kormánya és nemzete nevében elitélte a marséillei merényletet, maid rögtön kijelentette, hogy mély megelégedéssel vette Magyarország tudomásul azt. hogy az ügyet a népszövetség elé viszik, hogv saját és ország megelégedettséget kifejezésre jufcsa, Eckhardt ahelyett, hogy a vadakra felelt volna több dolgot adott elő amelyeknek a, "^adatchoz semmi közük sincsen. , J Ezekkel szemmell áthat ilag ugy.kifárasztotta mind a hallgatóságot, mind a tanácsot, hogy mindenki fellélegzett, amiko r Eckhardt a vádra tért át. Azt várták tőle, hogy valami komolyabb dolgokat fog mondani, e helyett a tanács biíái csak azt hallották, amit Eck.hardt a újságírók­nak már korábban elmondott. A magyar kiküldött beszédében egyetlen egy uj részlet nincs. Tiltakozik az ellen, hogy Sándor király meggyilkolá­sát politikai kérdéssé tegyék: és "megkíséreljék, hogy Magyarország jóhirnevét és erkölcsi integritását megsemmisítsék." - "Jankapuszta ­mondotta Eckhardt - sohasem volt táKfejkr, hanem egy szerény major, amelyen 30-40 menekült élt." Még be sem fejezte Eckhardt ezt az ismeretes ki­szólását, midőn az egész terem visszhangzott az elfojott köhögéstől és mindenki arcán gúnyos mosoly mutatkozott. Laval mosolyogva csóválta a fejét és arcKifej ezésével mutatta, hogy Eckhardt a népszövetség előtt miképen vészit talajt, midőn folytatja, annak tagadását, amiről az egész világ meg; van győződve. A magyar kiküldött azzal folytatta ­mondja a PolitL.a - . hogy védelmezte a szerény majort, ahova békés embrrek foglalkozást keresni jöttek. Eckhardt azt állítja, hogy a magyar kormány nagy nehézségek közepette, amelyek abban áll ottak.hogy itt magánjogi szerződés volt ,: kitelenitette e szerény maj ornak békés munkásait .Laval ismét fejét csóválta; es Eden eltakarta arcát, hogy lep­lezze rossz benyomásait. Eckharát ezután tisztán a szónoklatra tért át. Szónoklásában minden érv nélkül állította, hogy "a terroristák Magvarországon rendes u.túíi nem juthattak robbanóanyagokhoz". A terroristák" oónzpnek Magyar­országon való verését a fantázia közönséges termékének minősítette. A jugoszláv emlékiratnak arra a vádjára, hogy a magyar konáány semmit sem tett, hogy leküzdje,a Magyarországban Jugoszlávia ellen folytatott terrori sztikus akciót, Eckhardt azt felelte,hogy a terroristáknak Ju­goszláviából való átlépésében a jugoszláv határközegek is éppen ugy hi­bának voltak, mint a magyar határköze.gek. Mihalusz pozsonyi vallomásával feapcsolatosan Eckhardt megsértette Cseh­szlovákiát, midőn ezeket mondotta": "Ha valahol hiányzik olyan tradíció, mint amilyen hagyományai vannak Magyarországnak, akkor ott propagan­dához folyamodnak." Ezt a sértést az egész tanács és az egész hallgató­ság megjegyezte magának. - Később Eckhardt tagadta, hogy Kaleman-Kerim, a gvilkos bármikor is megfordult volna Magyarországon és azt mondotta* hogy a merényletet Magyarország területén kivül készítették elő és haj­tották végre. Magyarország semmiért sem felelős. Eckhardt szerint a terroristák utleveliiket a magyar rendőrh italai okban illegális úton kaphatták meg. ^ m z h r

Next

/
Oldalképek
Tartalom