Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)

The Hungarian Reformed Federation of America

A mi nyelvünk

Mily drága kincs ez a mi nyelvünk,

Ezer gazdag színárnyalat,

Bánat, öröm, sírás, kacagás Benne zuhataggá dagad.

Csörren, csobban, mint csacska csermely, Búg, borong, zúg, mint orgona,

Majd, mint a harcok kürtje, harsog, Tombolva, döngve fut tova.

Olykor ellágyul, mint szerelmes Zokogja, sírja panaszát,

Meglopja a természet mézét,

S pacsirták csengő dal-szavát.

Zokog, mint az erdőn a gerle,

Dörög, mint viharban az ég,

Villámlik a komor sötétben,

Ha leikébe zsarnoka lép.

Sóhajt, susog, mint őszi szélben Hulló borongó levelek,

Benne halott, sóvárgó vágyak Siránkozása kesereg.

Gyászában a sír mélye jajgat,

Hangjában göröngy dübörög,

Fájdalma, mintha Fent is fájna,

Mikor Lent gyötrik a rögök.

Egyedül áll a Nagyvilágban,

Árván, kinek senkije sincs,

Ha idegen hajlik szívére,

Elbűvöli e drága kincs.

91