Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)
The Hungarian Reformed Federation of America
Csak Istennek van ilyen nyelve, Melyben szó, zene összecseng, Ha elhallgat, visszhangja báját Vég nélkül ismétli a csend. Csak üreslelkü korcs nem érti, Nem becsüli e szép vagyont, Ki kérkedő, idegen gőggel Árulja el benne a Hont. Vándormadarak A nyugtalan vérű magyar Mihelyt vándorbotot fogott, Hazátlanul kettős a léte, A teste itt, a lelke ott. Mikor messzi földön magát Legszabadabbnak képzeli, A csak őt rontó szabadosság Bilincsét titkon ráteszi. Szünet nélkül költözködik: Egypár évet, szívem, no még! És két ország közt hány-vetődve Biztatja magát, míg fölég. Ha végleg hazalátogat, Átsüti új élet-öröm, Otthon száz új csalódás vérzi, S lehorgadt fejjel visszajön. A lábát sebző régi rög Most már szívéig felhatol, Panasszal ül reménye romján: Hát nincs hazája, nincs sehol?! 92
