Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Halottaink - In memoriam
IN MEMÓRIÁM Dr. Dömötör Tibor (1929-2000) Szedenits Jenő búcsúbeszéde Ft. Dr. Dömötör Tibor püspök temetésén 2000. december 2-án, a Rose Hill temetőben, Fairlawn, Ohio államban. Ismét szegényebbek lettünk. Az elmúlt héten a világ nemzethü magyarsága mély megrendüléssel értesült arról, hogy a köztiszteletben álló, szeretett szabadságharcos püspök urunkat, Ft. Dömötör Tibort Teremtő Istene magához szólította. S ma szomorú szívvel állunk a koporsójánál, hogy részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak, elkö szönjünk tőle, és utólszor Isten Hozzádot mondjunk, végtisztességet adva hűséges barátunknak, harcos bajtársunknak, a nagy hazafinak, lelkésznek, költőnek, az alkotó magyarnak, akinek hitéből nemcsak a szeretetet és áldást osztó Lorántffy Otthon valósult meg, de új magyar református gyülekezetek születtek, templomok épültek, és az általa alapított Károli Lelkészképző Intézetből fiatal lelkészek indultak útra, hogy Isten Igéjét hirdetve egy akolba gyűjtsék a nemzeti tragédiák következtében elszéledt magyar nyájat. Ft. Dr. Dömötör Tibor püspök úrnak köszönhető, hogy fáradozása és közbenjárása révén, több mint hatszáz magyar menekült talált új otthonra és megélhetésre az Egyesült Államokban. Nem volt olyan magyar megmozdulás, legyen az társadalmi vagy egyházi, amelyet, felekezetre való tekintet nélkül, ne támogatott volna. Felkarolt mindenkit, aki akár az egyházi, akár magyar vonalon arra érdemesnek bizonyult. Szedenits Jenő költő a “Hit diadala” című versében erről érdemben így emlékezett meg: “Áldást hintett, igaz szeretetet. Hitével gyógyított, alkotott.” Majd így folyatja: “Hívőnek templom, öregnek otthon, éhesnek kenyér, szomjasnak ital, üres kézzel senki ne távozzon. Magát adta Úrnak javaival.” Dömötör Tibor írónak és költőnek “A hit csodája”, “Kétélű kard”, “Istentől Krisztusig”, “Lélekfények az Isten tenyerén” című 247
