Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)

Cikkek - Articles

bennünket útfélre, köves talajra, tövisek közé, vagy jó földbe (amely szívünk különböző állapotait is jelentheti). Egyetlen etnikumot vagy faji csoportot sem lehet azonosítani az egyházzal, mert idegenek és jövevények vagyunk (bozgorok) a föld bármely országában, ha polgárjogunk a mennyben van (Fii 3,20; Heb 11,8-16).

Mindez nem jelenti azt, hogy népünk ügye közömbös a számunkra. Magyarságunk és keresztyénségünk kapcsolatát ma sem tudom másképp megfogalmazni, mint ahogy tettem a “Diaszpóra a nemzet szolgálatában” című értekezésemben (1984): “Keresztyénség és magyarság két olyan ajándék, amelyet éppoly tévedés azonosítani, mint egymástól mesterségesen elválasztani. Nincs keresztyénség magyarság nélkül és nincs magyarság keresztyénség nélkül. (“Krisztusban lettünk magyarokká és Krisztusban tartatunk meg magyarnak.”) Akik népi, nemzeti kontextualitás nélkül akarnak keresztyének lenni, elszakadhatnak attól a Krisztustól, aki sírt népe romlásán (Lk 19,41). Magyarságunknak viszont szüksége van megtisztulásra, megváltásra, újjászületésre, mint ahogy szüksége volt Pál apostol lángoló nacionalizmusának, hazaszeretetének a damaszkuszi út fénylő összetörettetésére, mert különben vallásos mezbe öltöztetett pogány tüzek láza lett volna hazafisága. így tanúljuk meg, hogy a nemzeti élet a hit számára küldetés és feladat, kötelesség és szolgálat: áldozatos szeretetünk munkaterülete. A hit pedig magyarságunk számára helyes önismeret, csodákat fakasztó erőforrás és a nem látható dolgok valósága. Röviden számunkra nincs választás keresztyénség és magyarság között, mert csak a Krisztus titkában értjük meg, hogy a kereszt nem átok, hanem áldás; a nemzeti fájdalom nem Isten büntetése, hanem szerető nevelése - a gonosz gyötrésére. Mert amennyire igaz, hogy Isten a gonoszból is jót tud kihozni, éppúgy nem igaz, hogy nekünk gonoszt kell cselekednünk, hogy Isten jót tehessen” (7 8. p.)

3. A misszió mai református vonatkozásai

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom témánk központi mondanivalóját, így fogalmaznék: hogy az egyház népe jövendőjét tudja szolgálni, elsőrenden egyházzá kell lennie. Még pontosabban: ha a föld sója vagyunk a világ rothadásának megakadályozására és ízesíteni akaijuk ezt az ízetlen életet, akkor Jézus azt helyezi a szívünkre, hogy el ne veszítsük sótartalmunkat, meg ne ízetlenüljünk. “Mert, ha a só megízetlenül, nem jó az semmire.

230