Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
Ebben a megrázó igehirdetésben Makkai inkább a szenvedés nevelő értékeinek a hangsúlyozásában próbálta vigasztalni Krisztus magyar református családját, és noha akkor már missziológiát tanított a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karán, a három létmódban élő magyarság közös hitbeli küldetéséről nem sokat beszélt. Én az elmúlt 8-9 évben, amikor újra itthon szolgálhattam, de különösen 1991-1996 között, amikor a Magyar Református Világszövetség elnökeként 62 nap alatt meglátogattam a föld déli részén élő diaszpóra magyarság egy részét, és 1996- ben a III. Magyar Református Világtalálkozó rendezésében is oroszlánrészt vállaltam, gyakorta kellett, hogy szembekerüljek a három létmódban élő magyarság missziójának a problémájával. Mindenfelé igyekeztem hangsúlyozni, hogy jövendőnk munkálása érdekében nem elég csak az oknyomozás kérdését feltennünk: mi okból történt velünk az, ami történt (1514, 1921, 1945), hanem Jézus példájára foglalkoznunk kell a célnyomozással is: mi célból engedte vagy rendelte Isten hármas létmódunkat. Több írásomban tettem így fel a kérdést: vajon van valami providenciális összefüggés a mi hármas létmódunk és Jézus missziói parancsának hármas beosztása között? Játszottam azzal a gondolattal, hogy Isten már beásatott bennünket a misszió hármas harcvonalába (az anyaország a mi Jeruzsálemünk, az utódállamok Júdeánk és Samáriánk, a diaszpóra pedig számunkra a misszió “végső határa” lehet). Ma már látom, hogy ez az elgondolás túl mechanikus volt, (a 3-as szám bűvölete befolyásolta), figyelmen kívül hagytam azt is, hogy a misszió az egyetemes egyház feladata, amelyet egyetlen tagegyház sem sajátíthat ki a maga számára (az ökumenikus szempontok elhanyagolása), és missziológiailag is megkérdőjelezhető (motiváció) . A misszió magyar református kontextualitása kapcsán felmerült kérdések is elavultak. Sőt, úgy érzem, ezek ma sürgetőbbek, mint valaha, nem szétporciózásában, hanem organikus egységében. Ezek közül így hadd említsek néhányat! 1) Helyi gyülekezeteinkben (“Jeruzsálemünkben”), ahol új missziói törvényünk szerint (1995:11) a névleges és elidegenedett egyháztagok “megelevenítése” (Ef 2,1) jelenti a népegyház és hitvalló egyház legfőbb problémáját, én az ekléziológiai és missziológiai kérdéseket hangsúlyoznám inkább. Nagyon zavarnak és zavaróak az egyházról alkotott és táplált vélemények. Egy biztos: az eddig gyakorolt “parókiális koncepció” a múlté, már nem 228
