Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Otthonunk az Isten!? - Világtalálkozónk négyes kihívása
ítOiíM'. A III. Magyar Református Világtalálkozó vezérigéje a 90. Zsoltár első verse: „Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre." Ha így, a bevezető szavakat is együtt olvassuk a jól ismert, patinás, a magyar reformátusok számára szinte himnusszá nemesedett mondattal, akkor legalább négy kihívás ragyog fel előttünk, mely világtalálkozónknak lelki tartalmat, szellemi távlatot és radikális gyakorlati útmutatást ad. 1. Az első kihívást így fogalmazhatjuk meg: Isten embere imádkozó ember. Nemcsak Mózes volt az, de mi is azzá válunk, ha valóban Isten által megszólított, elhivatott és elküldött személyek vagyunk. Isten embere számára az imádság egy út megtétele: onnan indulunk el, ahol vagyunk és az imádságban oda érkezünk el, ahol Isten akar látni bennünket. Erre az Isten által megszabott létmódra mondjuk ki az áment, a hit teremtő igenlését, mint tették Isten előttünk járó szentjei és maga a mi Urunk, Jézus Krisztus (Luk 1,38,22,41). Veszedelmes vállalkozás ez, mert amikor elindulunk, még nem tudjuk, hogy hova érkezünk, hova küld az Úr, milyen feladatot bíz ránk az ő országában, de azt tudnunk kell, hogy az ómen csak akkor hiteles, ha az ő akaratára, életformáló kihívására, a Krisztus feltétel nélküli követésére mondjuk ki az igent. Igénk első üzenete tehát ez: Isten embere imádkozó személy és mint ilyen állandóan Isten akaratára átformálódó, Fia képéhez hasonuló (Róm 8,29), a mennyek országa valóságában engdelmeskedő személy. Világtalálkozónk keresi és igényli az ilyen imádkozókat, „mert az Atya is ilyen imádkozókat keres magának” (Ján 4,23). 72 OTTHONUNK AZ ISTEN!? \ Világtalálkozónk vezérigéjének négyes kihívása [
