Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: Otthonunk az Isten!? - Világtalálkozónk négyes kihívása
2. A másik kihívás lényege ez: Isten szolgája az Úrhoz való személyes kapcsolatát a közösség szolgálatában gyiimölcsözteti. Figyeljük csak meg: Mózes egyes szám első személyben kezdi könyörgését — „Uram". Tudjuk, milyen sokat jelentett ez a személyes kapcsolat számára. De aztán többes szám első személyben folytatódik imája: „Te voltál hajlékunk ”. Nincs itt nyelvbotlás: Istenhez való „baráti” kapcsolatát Mózes mindig népe javára kamatoztatta. Megdöbbentő példája ennek az az eset, hogy amikor engesztelhetetlen haragra lobban az Úr az aranyból csinált isten miatt. Mózes újból felmegy a Sinai hegyre és így szól az Úrhoz: „Ó jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép... Mégis bocsásd meg vétküket. Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál" (2Móz 32,32). Népe bűnei bocsánata nélkül nem akar egyéni üdvösséget! Hasonló volt a magatartása Pálnak, aki azt kívánta, hogy inkább ő maga legyen átok alatt, Krisztustól elszakítva, az ő test szerinti rokonai helyett (Róm 9,3). Bennük és Istennek sok más emberében a mi Urunknak, Isten szenvedő szolgájának a Lelke jajongott, aki sírt Jeruzsálem felett, mert nem ismerte fel a meglátogatás békességre vezető útját, s ezzel önmagát megvakítva az ítéletet vonta magára (Luk 19,41-44). A III. Magyar Református Világtalálkozó azt a lelkületet kívánja elkérni Istentől, amely volt Mózesben, Pálban, reformátor őseinkben, sok másokban, és főként a mi Urunkban: jajongó fájdalom népünk és benne a magunk bűneiért, hitetlenségéért, bálványozásaiért, istentelenségeiért, és ugyanakkor egy olyan lelkűiét, amely nem akar egyéni üdvösséget a nép bűnei bocsánata nélkül, s ezért kész közösséget vállalni a ma közöttünk járó, halálra sebezhető Isten Emberével. 3. A harmadik kihívás a „hajlékunk" negatív és pozitív jelentésében rejlik. Negative ezt jelenti: hajléktalan minden egyén és közösség, amíg Isten országán kívül él. Pozitív értelemben pedig: Isten országában hit által hajlékra lel minden ember. Sok a hajléktalan, otthontalan, hazátlan ebben a világban, a mi térségünkben is, akiknek a problémáját Isten embere fokozottan kell, hogy érezze a „jövevényekkel” való szolidaritásban. De valójában mindnyájan többre vágyunk, mint e világi otthonra és földi hazára. Isten a mi otthonunk és Isten országa a mi 73
