Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket" (I.Kor. 1:21a). Másutt meg ezt mondja: „...mimódon hisznek abban, aki felől nem hallottak?" (Rm. 3:14).

Az úrvacsorás istentiszteletekre, persze, többen jönnek, de ezt a többet is a gyülekezet lélekszámúhoz viszonyítva kell érteni. Az istentiszteletek nyelve, a magyar. Temetések, esketések alkalmával — természetszerűleg — két nyelven hangzik az Ige. (Keresztelés, konfirmáció régóta nem volt itt.) Angolnyelvű igehirdetésre nincs egyáltalán igény. Az elangolosodott másodgenerációsok akkor se jönnének templomba, ha „angyalok nyelvén” prédikálnának nekik. Ezzel a — nem éppen optimista — helyzetképpel szembe, igen áldásosak, reménységre jogosítanak, bibliaóráink. Ezeket — a nyári hónapok kivételével — minden hét szerdáján megtartjuk, csigatészta készítéssel egybekötve. A szorgalmas munkának és az Ige körüli elcsendesedésnek áldott alkalmai ezek, amelyeken asszonytestvéreink vesznek részt igen szép számban, köztük más felekezetűek is. Jó lenne, ha egyre többen (még a férfiak is) meghallanák az apostoli figyelmeztetést: „Tudakozzátok az írásokat" (Jn. 5:39).

Köztudomású, hogy a keresztyén élet csalhatatlan fokmérője-mérlege, az adakozás. Isten iránti hálával konstatálhatjuk, hogy az áldozatkészség az utóbbi időben nem hogy lanyhult volna, hanem erősödött. E kicsiny egyház tagjai készségesen nyitják meg szívüket-erszényüket, kiváltképpen akkor, amikor templomjavítási-szépítési munkálatokra kell az anyagi segítség. Hála az Úrnak, e gyülekezetben majd mindenki megérti, hogy az egyházunkat nekünk, magunknak kell fenntartanunk: munkánkkal, szolgálatunkkal, hitünket-áldozatkészségünket kifejező dollárjainkkal és nem utolsósorban imádságunkkal.

Szinte magától értetődő, hogy ez a maroknyi sereg képtelen lenne az egyházat fenntartani csak a perselypénzekből, adományokból, bármilyen nagylelkűek is legyenek azok. Egyházunk anyagi bázisát a kolbász-hurka készítés, a csigakészítés, valamint évi rendezvényeink biztosítják. Bátran mondhatjuk, hogy eme aktivitásoknak köszönhetően, nincsenek különösebb anyagi gondjaink.

Szervezeti életünkről szóljunk egy-két mondat erejéig. Presbitériumunk dicséretesen eleget tett és tesz feladatainak, tudván azt, hogy őket Isten munkatársainak választotta (I. Kor. 3:9). A presbitérium férfijai a kolbász-hurka készítésben és a

293