Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

külső javító-szépítő munkákban veszik ki tevőleges részüket. Az elmúlt esztendőben nagyon sok ilyen természetű munkálat volt egyházunkban: egy nagyteljesítményű ventillátor felszerelése a konyhába, a templomfal lefestése, stb. Presbiteri gyűléseinket — a nyári hónapok kivételével — minden hónapban megtartottuk. A gyűléseket a békességes légkör jellemezte mindenkor.

Asszonytestvéreink is bizonyságot tettek az egyház iránti szeretetükről, önzetlen munkájukkal, odaadásukkal. Ők nemcsak a kolbász-hurka vagy csiga készítésben jeleskednek, hanem a különböző rendezvények (elsősorban ebédek) megszervezése, lebonyolítása terén. Áldja meg a mennyei Atya a mi kis egyházunk „szorgalmas Mártáit”!

Végül soroljuk fel anyakönyvi adatainkat (1994 novemberétől kezdve, beszámoló megszövegezéséig bezárólag). Volt három esketés egyházunkban. Ezek az esketések — általában — csak amolyan statisztikai adat-szaporító dolgok. A lelkipásztori szolgálat felkérésre történik, s a boldog ifjú párt nem látni többé, még a templom környékén sem. Három koporsó fölött hangzott a feltámadás evangéliuma. E háromból is csak egy volt tagja egyházunknak.

Mit mondhatnánk konklúzióként? Azt, hogy — minden borúlátás és vészharangkongatás ellenére — velünk volt az Úr! Hogy ebben a fejetetejére állított, Istentől elfordult világban, ebben az — erkölcsileg széthullott — világban még vannak ilyen kicsiny, élő és élni akaró egyházak, mint a miénk: ez Istennek a legnagyobb csodája. Más egyházak nagyságát, lélekszámát, vagyonát szemlélve, még tisztábban áll előttünk Isten kegyelme, aki az Ő Szent Fiában a kicsinyekhez, árvákhoz, szegényekhez jött. Igen! Igéje és Szentlelke által hozzánk, kicsinyekhez jött és jön. Igéje és Szentlelke által piciny kis egyházait is élteti, tenyerén hordozza, jövőjéről gondoskodik, így nézzünk hát előre. Persze, azt nem tudhatjuk, hogy mit tartogat számunkra, a windsori egyház számára a jövő. De, ha mi megmaradunk Isten mellett, Ő is mellettünk lesz. Ha mi mindannyian csatavonalba állunk és nem csak azért küzdünk elsősorban, hogy anyagilag biztosítsuk fennmaradásunkat, hanem küzdünk mindenekelőtt a lelkek megtéréséért, Isten or294