Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Amerikai Magyar Református Egyház

Kanada-szerte. A választójogú tagok száma nem több, mint 40. E csekély szám ismeretében értékelhetjük csak igazán azt a heroikus küzdelmet, azt a rengeteg munkát, anyagi és mástermészetű áldozatot, amit a „maroknyi hűségesek” hoztak és hoznak a fennmaradás érdekében. Istennek különös csodája, hogy ez a gyülekezet él, immár 62 esztendeje. T.i. sohse volt ez nagy, népes eklézsia. Egy 1972-es adat 70 tagról számol be. A ’88-as év taglétszáma 72 fő. Hála Istennek, egy idő óta viszszatért közénk egynéhány — annak idején eltávolodott — testvér. Persze, lélekszámban (némileg) megerősödhetnénk, ha az itteni Első Magyar Református Egyház maroknyi tagsága hozzánk csatlakozna, már csak azért is, mert nincs önálló, teljesidejű lelkipásztoruk. Annyi idő után, itt volna az alkalom az egyesülésre. De ez — egyelőre — nem látszik valószínűnek.

A lélekszám kapcsán aztán hosszasan lehetne értekezni ilyen és ehhez hasonló kérdésekről: Hol van az utánpótlás? Hol vannak a fiatalok, a másodgenerációsok és igy tovább. Jóval túllépnénk e beszámoló kereteit, ha ezekre próbálnánk választ adni. Ezekkel a kérdésekkel nemcsak ilyen kis, „ethnic” egyháznak kell szembenéznie, hanem még a nagy angolnyelvű egyházaknak is. Mert itt, az Újvilágban, nemcsak az asszimilációs tégely működik, beolvasztva a másodgenerációsokat, hanem a szekularizáció is végzi a maga könyörtelen munkáját. Az elsőgenerációs magyarok többségét se igen érdekli a vallás, az egyház. A többség egy istennek hódol: a mindenható $-istennek.

Szóval, vagyunk amennyien vagyunk. A siránkozás, lamentálás helyett, mi próbáljunk megállni a vártán „...el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek..." (Zsid. 10:25a).

Egyházi életünk tengelye, alfája és ómegája: a gyülekezeti istentiszteletek. Ami a látogatottságot illeti: közvasárnapokon az egyháztagságnak körülbelül a fele jön el az alkalmakra. Persze, egy — mondjuk — 500 lelkes gyülekezet esetében ez egy mutatós szám, de a mi esetünkben? „Ahol nincs, onnét nem vehetsz” — mondja a bölcsesség. Akárhogy is van, mi csak adjunk hálát Istennek, az elmúlt esztendő drága alkalmaiért. Bárcsak mindenki megértené az apostol igazát: „...tetszék

292