Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyház
hoz is; lelkipásztorhoz, őrállókhoz, tagokhoz egyaránt. Hogy sáfárkodtál az elmúlt évben a rádbizottakkal? Tettél még egy lépést előre az Imitatio Christi útján? Megpróbálták akárcsak egyvalamit is megvalósítani az Ő életpéldájából, tanításából? Növekedett, erősödött-e a hited, embertársaid iránti szereteted? Igyekeztél-e betölteni az „egymás terhe hordozás” krisztusi törvényét? Elmentél-e rendszeresen az Úrral való találkozás alkalmaira? Hívogattál másokat is szíves szóval ezekre az alkalmakra? Elmondhatod, hogy a mi gyülekezetünk — általad is — „erősödött a hitben és gyarapodott a számban?" (Ap.Cs. 16:5). Bizony, jó lenne mindezekre a kérdésekre szívbőljövő IGEN-nel válaszolni. Ha egy egyházi beszámoló csak az anyagi helyzetre, a különböző statisztikai adatokra, rendezvényekre, ebédek, vacsorák, ilyen meg olyan külső javító-szépítő munkák felsorolására szorítkozik, akkor az az egyház egy emberi szervezetté lett a sok szervezet között, amelynek nem sok köze van Krisztushoz és az Ő ügyéhez. Egy egyházban — legyen az többszáz lelkes, vagy csak windsori nagyságrendű — a hangsúly a lelki életen, a lelki-hitbeli épülésen kell legyen. Minden más külső dolog: munkák, rendezvények, adományok stb., a lelki élet, a hitélet erősbödését vannak hivatva szolgáim. Nos, ebben az összefüggésben, ebben a hívőbb, magasabb, tisztább-látásban vegyük szemügyre a windsori Független Egyház életét, szolgálatát. Beszámolónk nem kezdődhet mással, mint Isten iránti hálaadással. Több, mint félévszázada hallja-tapasztalja egyházacskánk a kis nyájak nagy biztatását: „Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot" (Lk. 12:32). Hatvankét esztendeje hordozza tenyerén az Úr ezt az egyházat; hatvankét esztendeje hirdetteti szent Igéjét — az „édes anyanyelven” és hitbeli őseink-eleink szép szokása szerint, hogy növekedjen, erősödjön az Ő windsori magyar református gyermekeinek hite, reménysége, szeretete. Hatvankét év alatt sohse hagyta pásztor nélkül a nyájat, s íme ezúttal sem, amikor a volt lkp. Fodor Dénes távozása után e sorok íróját küldte el a windsori szérőre (helyesebben: küldte vissza oda, ahol valamikor hosszabb ideig szolgált). Áldassék ezért szent neve! Az 1933-ban alakult egyházunk, egyike a legkisebb — teljesidejű lelkipásztori állást fenntartó — egyházaknak Amerika— 291
