Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Szabó Dániel: Tallini legáció

Kértem, hogy maradjon ágyban, de az istenes vénember erőtlenül is ünneplőbe öltözött s úrvacsorázni vágyott. A „ketten vagy hárman” ígérete telt be.

Híreket és örömüzeneteket adtam tovább a tízezernyi kárpátaljai református gyermekekről, a Gulácsi főjegyző úr által gondozott egykori szolgálati helyekről, Rákosról és a megépült kajdanoi toronyról. Közben még a konyhában is leültünk, hogy gyorsan egyek valamit a nagy szeretettel készített észt-magyar finomságokból.

Az idő repült, s nekem indulnom kellett mostmár vonattal vissza Tallinba, ahol telefonon már értesültek megérkezésemről és nagyon vártak. A lelkipásztor legidősebb fiát, Istvánt pillantottam meg és öleltem át a vonatról leszállva, s mire otthonukba érkeztünk, kedves észt felesége és kisfiúk már karácsonyi asztalt terítettek.

A kemény tél, a benzin hiány és bizonytalan érkezésem sokakat visszatartott ugyan, mégis másnap délelőtt együtt úrvacsorázhattunk a kicsi gyülekezettel és készülhettünk a nagyobb karácsonyi találkozóra, melyre nagy távolságokból is érkeztek és a Kör elnöke Bán István is Tartuból utazott át családjával együtt.

A három-négy napban kézről-kézre adtak, s evangéliumi lelkületű otthonokban szólhattunk Isten nagyságos dolgairól, a birodalom haláláról, nemzetünk életéről, s missziói felelősségünkről. Nagyon nehéz lenne neveket említenem, hiszen ennek a nagy családnak minden tagja tele szeretettel és felelősséggel a közösség ügye iránt és sokan közülünk elhívottan és felkészülten munkálkodnak Isten országáért. Az észt—magyar kapcsolatok ebben a vonatkozásban is átfedik egymást. Vannak, akik tudatosan a hátrányt jelentő orosz üzemekben dolgoznak, hogy a betelepített orosz munkások között missziózzanak. (Testvéreim mutattak be annak a fiatal észt lelkipásztornak is, aki még theológiai tanulmányai előtt tíz évet töltött börtönben, s most egy jelentős evangéliumi körnek a börtönmissziónak a megalapítója.

Meg kell állnom és ebben a rövid beszámolóban búcsúznom kell Tallintól. Ez a valóságban egy reménység ellenére megnyíló vonat-ajtóból történt, amikor nekivágtam a hatvan órás hazautazásnak.

122