Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Oláh Béláné: Négy év Amerikában

csodálatos, vidám befejezései voltak a mozgalmas munkás napoknak. Ezt a „négyest” nem lehet elfelejteni! Viccelődve, néha csalva, bizony alig tudtuk befejezni. Volt néha 11 óra is, mikor én a sötét udvaron futva, kissé félve szaladtam haza. Majd cipőmet levetve osontam fel az emeletre, s vetkeztem le, hogy Bélát fel ne ébresszem — de mindig felébredt! Kedves emlékek azok a lelkészi találkozók, amelyeket havonta 8—10 lelkészházaspár tartott. Ligonier környékén lakó gyülekezeti lelkészek rendezték ezeket az alkalmakat, mindenki a szolgálati helyén. 5—6 órára gyűlt össze a társaság. Biblia tanulmánnyal kezdődött, majd megbeszéltük az elmúlt esemé­nyeket. A háziasszony mindig kiváló vacsorával vendégelte meg az együtt lévőket. A lelkészfeleségek beszámoltak a gyüle­kezetükben végzett munkájukról, minden helyen volt „Nő­szövetség”, és a családok életéről. Ezekre az alkalmakra Paliék minket is elvittek. Itt Bélának lehetősége volt beszámolni a gazdag anyagról, mely gyarapította a Múzeum értékeit. Néha az igemagyarázatot is ő tartotta meg. Az évente Ligonierben tartott nagygyűléseken megismer­kedtünk a Magyar Református Egyházak lelkészeivel. Több helyre kaptunk meghívást evangélizációs hetek megtartására, így voltunk a 3 év alatt Endrei Ferenc gyülekezetében Cleve­­landban, többször is. Csordás Gábornál New Yorkban, Elek Áronnál, Ábrahám Dezsőnél, Benedek Józsefnél és már nem is tudom pontosan, hogy Palival Béla, a Bethlen Otthon javára tartandó alkalmakon hol is voltak? Mikor Béláék nem voltak otthon, a kis templomban vagy az Otthon gyülekezeti termében én tartottam meg az isten­tiszteleteket. Az Otthon lakóit nagyon megszerettem, gyakran látogattam őket. Szeretetteljes barátság alakult ki közöttünk. Az 1981 őszén tartott nagygyűlésre és bazárra, melynek bevétele az Otthon kiadásainak fedezésére ment, Judit testvé­rem és én népművészeti kiállítást rendeztünk. Sok-sok magya­ros kézimunkát kértünk be a magyar lelkésznéktől, Edithkének is nagyon sok volt. Én pedig kalocsai színes hímzéssel több méretben varrtam női blúzokat, kabátkákat, mellényeket és gyermek ruhákat. Ezeknek olyan nagy sikerük lett, annyi meg­rendelést kaptam, hogy alig győztem elkészíteni a blúzokat, kabátokat, sőt gyermek és bakfisruhákat is kértek. 113

Next

/
Oldalképek
Tartalom