Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Oláh Béláné: Négy év Amerikában
Míg kint voltam 1984. június 28-ig, nem tudtam az öszszes megrendelt darabot befejezni. A ligonieri Városi Könyvtár egy vitrinre való kézimunkát kiállításra kölcsönkért 3 hónapra, így a városból is lett megrendelésem. Nehezítette munkámat, hogy ott nincs magyaros minta előnyomás. így a fantáziámra lettem hagyatkozva, terveztem és színeztem a mintákat, rajzoltam, a méretre kiszabott blúzokra házilag előnyomva hímeztem, majd varrtam a megrendelt darabokat. Ezeket a magán jellegű munkákat esténként és szombatonként készítettem. Néha aztán bejött a Kovács lányokat is valamilyen különleges alkalmakra elgondolt toalett elkészítése. Ilyen csodálatos szépen lett Ruthykánknak az érettségi bankettra és bálra estélyi ruhája, ami rózsaszín moaréból készült. Fényképet is kaptam erről. Magunknak is varrtunk, Jutka testvérem és én nagyon össze tudtunk dolgozni, Hajdúböszörményben 6 évig varrodánk volt. Úgy szintén Kovács Pálné Edithke is tudott varrni és szabni, így hármasban könnyen ment a munka. Ezek a ruhák a Kovács otthon varrodájában készültek esténként, néha 12-ig. Nagy program volt esténként vacsora után az áruházakat felkeresni, szétnézni, vásárolni. Ez is szintén éjfélig is eltartott. 2—3 kocsival mentünk, mert a gyerekek is jöttek. Danikánk 13—14 éves lehetett, az 5 gyerek legkisebbje, hazafelé menet mondogatta: „Papa, a nagymama nagyon éhes”. Tudta, hogyha kérését így adja be az édesapjának, teljesítve lesz, mert a nagymama az édesanyja volt. Dani irányította a papát, hogy hová menjen be valami finomságot enni! Nagyon kedves családi együttlétek voltak ezek az esték is, úgy mint a többi, amit velük tölthettünk. így éltünk 1981-től 83 őszéig, a gyülekezetek küldték a feldolgozandó anyagot, ami csodálatos múzeális értékeket tartalmazott. Csak egyet említek, Kossuth Lajos levelét, ami nagy érték a múzeumnak. Az Árvaház is sok magyar nevű gyermek adatait fedte fel. Tisza István két unokája is ott talált otthonra és járt iskolába. Férjem Oláh Béla, aki édesapjától örökölt, egyház-világtörténelem kutató volt, ezeket az adatokat is pontosan kezelte, könyvelte. Úgy emlékszem, 1983 tavaszán egy 40—50 év körüli házaspár kereste fel férjemet azzal a kéréssel, hogy szeretnének származásukról tudni. Mindketten az árvaház 114
