Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Kálvin egyházkerület

A KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKÉNEK KÖSZÖNTÉSE

DRÁGA MAGYAR TESTVÉREIM!

„És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől; és mikor leült, a hajóból tanító a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat a fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazonáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keriték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valónak, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljővén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!... És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket fogsz. Es a hajókat a szárazra vonván, elhagyók mindenöket és követék őt."(Luk. 5:3-8, 10b-ll.)

A galileai halászok keményen dolgozó, mindennapi emberek voltak. Nehezen küszködtek, hogy megélhetést teremtsenek, sokszor lehangolódtak, amikor nem mentek jól a dolgok, aggódtak családjukért és megélhetésükért, és bizony nagyon sokszor föl is dühödtek, amikor munkájuk eredménytelen volt. Gyakran előfordult, hogy nem sikerült a halakat a piacra elvinni időben és az is, hogy ugyan sok-sok halat fogtak, de nem volt elég vevő és a hal elromlott. Nem volt könnyű életük, ők is ugyan olyan problémákkal, reménytelenséggel, kiábrándulásokkal, reményekkel és vágyakkal voltak tele, mint te és én. ők, mint mi, egyszerű, őszinte, keményen dolgozó átlag emberek voltak. Mégis, történetünk szerint, ezekből az átlagemberekből hívta el a mi Urunk, Jézus Krisztus tanítványai zömét. Nagyon nehéz éjszakájuk volt. Fáradtak, izzadtak, morózusok és mérgesek voltak, hisz egész éjszaka dolgoztak keményen, de semmiért, így, amikor Krisztus azt kéri tőlük, hogy evezzenek a mélyre és vessék ki hálójukat, ki is fejezik fájdalmukat, de mégis,

82