Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Kálvin egyházkerület

mivel ö kérte, megteszik. Te is, én is keményen dolgozunk, bizony fáradtak és talán mérgesek is vagyunk, mindezek ellenére a mi hitközösségünkben Lorainban, azt kéri tőlünk Urunk, hogy evezzünk a mélyre és vessük ki hálóinkat. Meghalljuk-e Urunk kérését? És ha meghalljuk, vajon engedelmeskedünk-e? Mi, éppen úgy, mint Péter, fáradtak, kiábrándultak, fájdalommal teli bűnös emberek vagyunk. Mindezek ellenére Krisztus elhívta őt és hív bennünket is. ő egyszerű emberekre, mint Péter és mint te és én, bízta a megbékéltető evangélium hirdetését. Ugyan az a tanítványi mandátum hajtotta Pétert és a többi tanítványokat, hogy hagyják ott hajóikat és mindenüket és kövessék Jézust, mint amely sarkallta a mi őseinket ebben a gyülekezetben és ösztönöz bennünket is.

Mi meghallottuk az ő hívását és magunkra vállaltuk a tanítványság árát és örömét. Bizony ez sokat kíván tőlünk. Megkívánja ez, hogy mérgünket, kiábrándultságainkat, fáradtságunkat, kudarcainkat legyőzzük és Urunk parancsára, ismét és ismét megharcolván napi harcainkat, vállaljuk a tanítványság árát és örömét. Naponta hív bennünket a Mester, hogy az ő eszközei legyünk. Sokszor nem kedvünkre való és nem is jön jókor ez a felszólítás, de parancsot kaptunk, hogy minden akadályt vagy fájdalmat legyőzve, ismét és ismét a mélyre evezzünk és eresszük le hálóinkat, hisz oly szépen énekeljük, hogy „Az Isten országa a szeretet és kegyelem tettein át jön el”. Naponta felszólít bennünket az Úr, hogy gyakoroljuk a szeretet és kegyelem tetteit. Épp úgy van ez, mint a régi hatalmas és kegyetlen király története, ki évről-évre több és több országot foglalt el, több és több népet igázott le és egy állandóan duzzadó, hatalmas hadsereget szervezett. Hatalma állandóan növekedett, mint a naponta öntözött fák a kertben. Sajnos, hatalmával arányosan nőtt kegyetlensége is. Arckifejezése messze túlszárnyalta a szigorúságot, önző lelkülete bevéste barázdáit úgy homlokába, mint kegyetlen ajkai redőibe. Egyik hódító útján találkozott egy gyönyörű, kedves leánykával és szíve mélyéig szerelembe esett. Hazatérvén, magára vette legpompásabb öltözékét és nehéz koronájával a fején, a tükörbe pillantott, hogy hódító és ellenállhatatlan voltáról meggyőződjön. De lábai a földbe gyökereztek, mert egy komor, kegyetlen, ellenszenves arc bámult rá vissza a tükörből. „Egy oly gyö83