Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Füle Lajos: Az én barátaim a senkik (vers)

Okosak voltak és gyávák, bár balzsamozásuk egyfajta me­részséget is jelentett. Szembeszálltak az emberi természettel, jogi formákkal magukhoz próbálták kötni az Isten végtelen szabadságát, és a Sátánnak kultúrájuk szögleteiben jelöltek ki alantas helyet. Ebbe a lezárt állapotba vetett hitük hősiesség volt, de gyávaság is keresztyénségük ilyen korlátozottsága. És oktalanul reménykedtek az örök erők megrekedésében. ☆ ☆ ☆ Lassú erjedés után világrobbanások jöttek. Ma eszét vesztve száguld a mindenség, s egyszerre gyújtogat és menekül benne az ember. Sok fémből készült karácsonyfa csillog, de többé nem nyugtat meg, csak furcsa divat egy értelmét vesztett civilizá­ció alkonyán. Még szimbolikusan se rendezi el a reménykedők életét. Karácsony ma semmiképp se jelenti a tegnapelőtti ünne­pet. Tudomány, társadalom és erkölcsi élet egyaránt kivonta magát az értelmezése és fegyelme alól. Új formákban bontakozik ki az emberi lét minden megnyilvánulása, nincs többé tekintet­tel Krisztusra. Nem áll már jogi viszonyban az Isten és az em­ber; a felbomlott állapot pedig nem szabályozhatja társadalmi helyzetét, erkölcsi élete is függetlenné vált tőle. Felszabadul­tak a világerők: látszólag nem szuverén úr fölöttük az Isten, a Sátán pedig bevette magát a legbelsőbb rejtekekbe is és szaba­don ténykedhet az ember minden csodálatos és förtelmes képes­sége. Legfélelmetesebb maga az ember; a mozgásba jött világban néha mindennek látszik, máskor pedig semmi. Ő rúgta fel az erkölcsi törvényt, s faragott atombombát, de tökéletesen fel­szívódhat a mindenség hullámcsóváiban. Ez a száguldás azon­ban már nem tartozik a lehetőségei közé. Értelmi ereje, másfajta képességeitől támogatva mégis örökké manipulál. Tekintet nél­kül a másikra, vagy a népekre mindent új viszonylatba hoz; fajtája összessége se számít előtte semmit. Nem különös érték már az ember, mindent tehet, minden szabad, mindent meg­próbál; sokszor kényszer alatt, máskor kíváncsiságból, néha pedig a gonoszság ereje hajtja. Nem szent többé az élet. Kifej­leszti és összetöri biológiai létét, nem is szólva az igazság követelményeiről. Az ember mai mivoltában nem az utolsó lépés, fizikai és vegyi bűvészkedéssel gépembert, vagy állatot formálhat magából. Szociális létét természetétől idegen élet­formába töri be; hírközlő eszközeivel pedig sivataggá mossa az agyát. 64

Next

/
Oldalképek
Tartalom