Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)

Füle Lajos: Az én barátaim a senkik (vers)

Okosak voltak és gyávák, bár balzsamozásuk egyfajta merészséget is jelentett. Szembeszálltak az emberi természettel, jogi formákkal magukhoz próbálták kötni az Isten végtelen szabadságát, és a Sátánnak kultúrájuk szögleteiben jelöltek ki alantas helyet. Ebbe a lezárt állapotba vetett hitük hősiesség volt, de gyávaság is keresztyénségük ilyen korlátozottsága. És oktalanul reménykedtek az örök erők megrekedésében.

☆ ☆ ☆

Lassú erjedés után világrobbanások jöttek. Ma eszét vesztve száguld a mindenség, s egyszerre gyújtogat és menekül benne az ember. Sok fémből készült karácsonyfa csillog, de többé nem nyugtat meg, csak furcsa divat egy értelmét vesztett civilizáció alkonyán. Még szimbolikusan se rendezi el a reménykedők életét. Karácsony ma semmiképp se jelenti a tegnapelőtti ünnepet.

Tudomány, társadalom és erkölcsi élet egyaránt kivonta magát az értelmezése és fegyelme alól. Új formákban bontakozik ki az emberi lét minden megnyilvánulása, nincs többé tekintettel Krisztusra. Nem áll már jogi viszonyban az Isten és az ember; a felbomlott állapot pedig nem szabályozhatja társadalmi helyzetét, erkölcsi élete is függetlenné vált tőle. Felszabadultak a világerők: látszólag nem szuverén úr fölöttük az Isten, a Sátán pedig bevette magát a legbelsőbb rejtekekbe is és szabadon ténykedhet az ember minden csodálatos és förtelmes képessége.

Legfélelmetesebb maga az ember; a mozgásba jött világban néha mindennek látszik, máskor pedig semmi. Ő rúgta fel az erkölcsi törvényt, s faragott atombombát, de tökéletesen felszívódhat a mindenség hullámcsóváiban. Ez a száguldás azonban már nem tartozik a lehetőségei közé. Értelmi ereje, másfajta képességeitől támogatva mégis örökké manipulál. Tekintet nélkül a másikra, vagy a népekre mindent új viszonylatba hoz; fajtája összessége se számít előtte semmit. Nem különös érték már az ember, mindent tehet, minden szabad, mindent megpróbál; sokszor kényszer alatt, máskor kíváncsiságból, néha pedig a gonoszság ereje hajtja. Nem szent többé az élet. Kifejleszti és összetöri biológiai létét, nem is szólva az igazság követelményeiről. Az ember mai mivoltában nem az utolsó lépés, fizikai és vegyi bűvészkedéssel gépembert, vagy állatot formálhat magából. Szociális létét természetétől idegen életformába töri be; hírközlő eszközeivel pedig sivataggá mossa az agyát.

64