Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
raboskodtak több mint 400 évig Egyiptomban, vagy 70 évig Babilóniában, és Jézus korában is nyakukon volt a rómaiak rabigája. De a gőgös ember mindig igy válaszol Krisztus szabadságajánlatára: hazugsággal, érzékenykedéssel, ősökre való hivatkozással védi rabságát a Szabaditóval szemben. PLAYBOY MAGYARORSZÁGON Egy másik lehetőség: politikai szabadság lelki szabadság nélkül. Pl. mi itt Amerikában joggal mondhatjuk, hogy politikailag szabad nemzet vagyunk, de a politikailag szabad Amerikában milliók raboskodnak lelkileg: ki az italnak, ki a kábítószereknek, ki a hedonista életszemléletnek a halálos foglya. Mindenki rab igy vagy úgy, amíg az Úr Jézus Krisztus meg nem szabadítja, ő maga mondotta: „Aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája... Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8: 34,36). De a veszély — politikai szabadság lelki szabadság nélkül — különösen fennáll a politikai függetlenségükért most harcoló országokban. így Erdélyben és Magyarországon. A történelem tele van példákkal arra, hogy egy nemzet, amely kivívta politikai szabadságát az önkényuralom vagy egyeduralmi rendszerek jármából, ha nem horgonyozza le magát abszolút erkölcsi normák talajába, akkor kikerülhetetlen fokozatossággal lecsúszik a romlott anyagélvezet talán még halálosabb rabságába. Ennek a jelei máris jelentkeznek: a „Playboy” folyóirat a New York Times egy oldalas hirdetésében jelentette be, hogy először magyarul jelenik meg Európában mint Amerika közszükségleti cikke, mert „mi vagyunk az a folyóirat, amely elindította Amerikában a társadalmi forradalmat a személyes, politikai és gazdasági szabadság érdekében”. Isten őrizze meg magyarságunkat attól, hogy a Playboy hedonista filozófiája („if it feels good, do it”) jelentse számukra az „amerikai álom” hiteles megfogalmazását. Az egyház viszont értse meg Nyugaton és Keleten egyaránt, hogy a testi és anyagi szükségek igazolt kielégítésén túl Isten próbára tesz most benneteket, hogy van-e bátorságunk megépíteni azt az erős és örök fundamentumot, amelyre építhet az erkölcsileg, gazdaságilag, politikailag talajt vesztett ember. Az anyagi segítségek mézeshetei véget érnek hónapokon belül, s eljön a zúgolódások ideje: „Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk?” (2Móz 15:24, 16:3). Készen vagyunk-e akkor Krisztussal együtt erővel és hatalommal meghirdetni: „Avagy nem több-é az élet, hogynem az eledel? Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából szármául
