Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Dr. Bütösi János: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!"
zik!" (Mt 6:25, 4:4). Jaj, ha ezt csak a szektáktól fogja hallani a mi népünk! Hétszerte rosszabb lehet akkor az állapotunk! (Mt 12:45.) SZABADSÁG A BÖRTÖNBEN A harmadik variációja a politikai és lelki szabadságnak az, amikor nincs politikai szabadság, de van lelki szabadság. Ezt tapasztalták meg az üldözött keresztyének a kommunista börtönökben, mint Pál a filippi börtönben vagy Péter Heródes fogságában (Acs 16:25, 12:6-7), vagy a mi hitvalló őseink a gályapadokon... Nem kívánjuk mi ezt az állapotot vissza, bár Szilágyi Sándor „Boldog Rabságom”-ban arról tesz bizonyságot, hogy inkább kíván Krisztussal a börtönben lenni, mint Krisztus nélkül „szabadon”: „Letartóztattak és elítéltek, elvették a szabadságomat, állásomat, vagyonomat, de egyet nem tudtak elvenni tőlem, Jézusomat, aki számomra ezt a hat és negyed évet, letartóztatásom teljes idejét minden nap valami csodálatos örömmel és békével töltötte meg" (88. oldal). Az viszont kétségtelennek látszik, hogy az üldözést szenvedett keresztyénekre nagy és fontos szerep vár most mind az egyházban, mind a társadalomban ők tehetnek hitelesen bizonyságot arról a kipróbált hitről, „ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál" (lPétl:7), s amelyre most mindennél nagyobb szükség van. Nem rehabilitáció az elsődleges kérdés itt — hisz a tanítvány rehabilitációja össze van kötve a Mester rehabilitációjával, mely csak az idők végén következik be (Jn 15:20-21) —, de az lényeges, hogy bizonyságtételünk organikus része legyen ma az egyház bizonyságtételének, ha nem akar az vértelen-élettelen bizonyságtétel lenni (Jn 1:34, ÍJn 5:6-8). SZABAD EGYHÁZ SZABAD ÁLLAMBAN A negyedik és ideálisabb variációja a politikai és lelki szabadságnak az, amikor megvan mindkettő. Amerikában a „szabad egyház szabad államban” kifejezéssel fémjelzik ezt a lehetőséget és igénylik annak gyakorlatát. Mivel mind Magyarországon, mind Romániában egyre inkább kifejezésre jut hasonló elgondolás, hitbeli kötelezettségünknek tartjuk az óvatosságra való figyelmeztetést: nem valósult meg Amerikában sem ennek az elgondolásnak igeszerű gyakorlata. Itt is megvan annak a veszélye, amit Luther az egyház babilóniai fogságának nevezett, vagyis, hogy be szeretnék zárni az egyházat a „magán” zárkába vagy a „kultusz” börtönébe, mintha bizony s mi Istenünk nem 32
