Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Szabó Lőrinc: A tiszabecsi tiszteletes (vers)

magyar református lelkipásztori pályát futotta be. „Ti vagytok a tanúink.” Én is tanú vagyok. Ezért vagyok itt, mert nemcsak diákkorából, de Amerikába való érkezése napjától ismerem, amikor a New York-i kikötőbe befutott a nagy hajó, hozva magával három fiatal lelkészismerősömet: Ábrahám Dezsőt, Csordás Gábort és Harangi Lászlót. Tanúja vagyok a három élet oly különböző, mégis egyforma szolgálatának.

De az igazi tanúi ti vagytok, Allen Park-i gyülekezet! Azt már ti mondjátok el a búcsúzás óráiban, a fehér asztal körül, a reájuk való emlékezés idején. Mondjátok, hirdessétek, köszönettel, szeretettel: Az 6 hozzánk való jövetelük nem volt hiábavaló! Közölték velünk nemcsak az evangéliumot, de a maguk lelkét, barátságát, együttérzését, vigasztalását. Megkedveltek bennünket, és mi is igen-igen szerettük őket. Együtt fáradoztunk, olykor bajlódtunk, de mindig örömmel az Úr szolgálatában.

Igehirdetés, ünneplés nem zárulhat emberi szóval. Szinte halljuk a Mennyei Atya szavait, ami majd egykor a nagy mennyei beszélgetéskor hangzik el, de mi már most emlegetjük: „Jól vagyon, jó és hű szolgám. Hű voltál a kévésén.” A többre, és a legtöbbre bizatást az Istenre hagyjuk.

Áldás és köszönet a távozóknak, kegyelem és hűség az itt maradóknak. Ámen.

Szabó Lőrinc:

A TISZABECSI TISZTELETES

A béke Te voltál, nagybátyám, derék, derűs, magyar pap! A Rettenetes Év vitt el, ez a 44/45.

(Elibe tettél vagy hetvenötöt!)

Egész Szatmárból integetsz felém:

„Isten hozott, szerelmetes öcsém!” — mint régen: szinte minden faluban te fogadsz, te, csókkal és boldogan.

Ma is látom vastag bajuszodat, fejeden lengő, nagy szalmakalap, úgy állsz a templom s a méhes között, körötted a falu, Tiszabecs, tücsök, harangszó... Bátyám, jókedvű Mihály, általad élt, lélegzett a határ, s ha rád gondolok, az egész biblia mosolyogni kezd, mosolyognak a mezők, ég-föld, a csizmás magyarok s fent a nagytiszteletű angyalok.

89