Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)
A történelmi Magyarország határain kívül élő evangélikusok között végzett lelkigondozói munka
Pósfay György: A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁG HATÁRAIN KÍVÜL ÉLÓ EVANGÉLIKUSOK KÖZÖTT VÉGZETT LELKIGONDOZÓI MUNKA Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a Nyugat-Európába került magyar evangélikusok elsó lelkigondozói az ezekbe az országokba került magyar teológiai hallgatók vagy fiatal lelkipásztorok voltak, így Bornemisza Péter magyar reformátor egyik prédikációjában elmondja, hogy amikor Bécsben tanult, szállásán prédikált és ezekre az alkalmakra sokan eljöttek. Ez 1559-ben lehetett. Ez a munka századokon át folytatódott. A külföldre került magyar protestáns lelkészek minden különleges megbízás nélkül, évszázadokon át végeztek ilyen szolgálatokat, a legtöbb esetben nem téve különbséget a két történelmi hitvalláshoz tartozók között. A kiegyezés után az osztrák örökös tartományok helyőrségében szolgáló magyarszármazású protestáns tábori lelkészek gyűjtötték össze istentiszteletekre, a reájuk bízott tisztek házastársait vagy a helyőrségi városba került magyar evangélikus és református polgári foglalkozásúakat. A Magyarországi Evangélikus Egyház ellentétben a Magyarországi Református Egyházzal, amely az első világháború után a Franciaországba került magyar reformátusok lelkigondozására lelkipásztorokat küldött ki és a Bécsben élő hívek számára istentiszteletek tartásáról gondoskodott, nem tett intézményes módon lépéseket Nyugat-Európa országaiba került híveinek a pásztori gondozása érdekében, így az evangélikusok is a református istentiszteletekre jártak, ahol ilyeneket tartottak. Ennek főoka az volt, hogy az evangélikusok, akiknek akkori arányszáma a magyar lakosságnak kb. 6%-át jelentette, külföldön is igen kicsiny csoportokat képeztek. Számuk sehol sem érte el az ottani magyar közösségekben az otthoni arányszámot, ami két ténnyel magyarázható. Részben azzal, hogy a magyarországi evangélikusok közt német- és szlovák-anyanyelvűek is voltak, akik külföldön nem minden esetben tartottak fenn kapcsolatokat az oda került magyarokkal, részben pedig azzal, hogy az elszakított részekről származó, különösen az erdélyiek között, a reformátusok száma rendkívül magas volt, ami a magyar protestánsok kálvini hagyományait erőteljesebben aláhúzta, mint a magyarországi statisztika. Amikor a második világháború vége felé, az erdélyi és keletmagyarországi események miatt, a magyar fővárosba és a Dunántúlra érkezett polgári menekültek közül sokan az akkori 81
