Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Gémes István: Stuttgarti ökuménikus modell

nyesül, mint a gyülekezetei létrehozó és fenntartó felismerés. Mivel, hitünk szerint, Isten hivó, tanácsadó, útmutató, vigasztaló, egyszóval: üdvözítő Igéje a Szentlélek munkája révén ragad meg bennünket, s a szentségek ugyancsak értéktelenek lennének a Lélek nélkül, ezért valljuk, hogy ezt a közösséget Isten Lelke teremtette és tartja össze, ezért oda érdemes eljárni és hozzátartozni.

Az Ige és a szentségek biztosítják azt, hogy amennyiben Isten rendelése szerint bánunk velük, felekezeti korlátáink elveszítik elválasztó jelentőségüket. Sajnos, még nem érkezett el annak az ideje, hogy mellőzhetnénk evangélikus, református, szabadegyházi vagy római katolikus hovatartozásunkat. Modellünk ezt nem akarja, de nem is kíván a fenti felekezetekból valami meghatározhatatlan keveréket létrehozni. Mindenki megtarthatja felekezeti eredetét. Kettőt azonban elvárunk mindenkitől: hogy felekezeti gyökerei nem teszik gőgössé, és hogy tiszteli a másik gyökereit. Csak így lehetséges, hogy tanuljunk egymástól, hogy tiszteljük és szeressük a másikat. Hiszen az egy Igére való hallgatás, a szentségekben való közös részesedés sok-sok elválasztó korlát fölé emel bennünket.

Meglepő szabadegyházi testvéreink magas aránya, valamint az istentiszteleti résztvevők átlagon felüli magas száma. Istentiszteletünk rendjébe minden felekezetűnk elemeit beépítjük, a különböző kegyességi formákat mindenkinek felajánljuk, énekeinket tudatosan tanuljuk egymástól és tekintettel vagyunk egyes csoportjaink sajátos teológiai felfogására. Mindez a másik megismerését, hitelveinek ismeretét, azaz állandó tanulást kíván meg tőlünk.

Ugyancsak jellemzőnk a missziói lendület: egymást hozzák a gyülekezetbe az emberek, egymásnak járunk utána és ilyenképpen is egymásért érzünk felelősséget. A gyülekezet nem személyi vagy tekintélyi alapon él együtt, hanem arra az Úrra figyel, aki meghalt és feltámadt, él is köztünk és a középpontban áll.

A magyar nyelv az összekötő kapocs szerepét tölti be stuttgarti modellünkben. Úgy is mondhatnánk, hogy a kommunikációs közeget jelenti számunkra, amelyben él és mozog a gyülekezet. Magyar az istentiszteleti nyelvünk, magyarul hangzik az Ige, magyar nyelven folyik a vasárnapi iskola, a bibliaórák és az egyéb egyházi cselekmények. Kevés kivétellel anyanyelvűnk a magyar. Köztudomásúlag pedig legjobban mégiscsak az anyanyelven tudunk imádkozni, vele Istent dicsérni.

Nyelvünk használata egy bizonyos kultúrkörhöz is kapcsol bennünket. Minden istentiszteletünkhöz kapcsolódó szeretetvendégségeink, valamint egyéb ünnepségeink jó alkalmat nyúj78