Bethlen Naptár, 1989 (Ligonier)

Nt. Kovács Pál: "Ajánljuk magunkat mindenben…"

reink javát és egyben a Református Egyesületünk érdekeit szolgálja. Ezért a hit alapján hazárdirozunk, Istenre bízott vetéssel, mert „az ember beveti a magot a földbe, azután alszik... a mag pedig kihajt és felnő, maga sem tudja hogyan” (Márk 4:26-27). Persze a vetések felett sok fekete varjú kering s azt mondják: kár, kár. Fagy, jégeső, mi minden jöhet... tehát bolond, aki vet. Sajnos ohiói „vetésünket” is hasonló elkedvetlenítő és meggátolni akaró erők veszik körül, persze saját honfitársaink részéről. Természetesen makulátlan, nemes lelkek... Mégis néhányan, így nyomasztóbb súly alatt végezzük ennek a tervnek önzetlen, egyre szélesebb körben szolgáim akaró munkáját. Az utóbbi időben többször is felfohászkodtam: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól”. Aztán több dologra rájöttem. Először is arra, hogy nem szabad magunkat abban a beteg képzelődésben ringatnunk, hogy ennek az új intézetnek tervét széleskörű lelkesedés támogatja. Solymosi Aladár „ragályos” lelkesedése nem „fertőzött” úgy, hogy az maradandóan táplálta volna az akaratot, különösen nem, amikor az ügy felelős mögéállást követelt.

Másodszor rájöttem arra, hogy ennek a munkának elsősorban lélekre van szüksége, ami a kezeknek célt, feladatot, belső felemelkedést és igazi sikert ad. Szépsége, sikere, áldása ennek az ohiói otthonnak attól fog függeni, hogy kiárad-e belőle a felelősség, az áldozat, a szeretet lelke. Harmadszor rájöttem arra, hogy eredményt nagy tételek hangoztatásával, gyönyörű tervekkel átszőtt beszédekkel nem érünk el. A szeretetszolgálat terén

Ft. Kürti László püspök és felesége látogatása a Bethlen Otthonban.

37